Szent Bálint a szerelmesek és… a lelkibetegek meg az epilesziások védőszentje. Ez csodás trió. A szerelmesek néha tényleg olyanok, mint a lelkibetegek meg az epilepsziások, talán ezért vette őket is szárnya alá Bálint.
Egy okos lány (Batka Eszter) egyszer azt mondta nekem, hogy az embernek a nagy bánatával és a nagy örömével is illő elvonulnia. Nem értettem, amikor mondta, most már értem. Sosem tudhatjuk, hogy nagy örömünk kit emlékeztet éppen a saját nagy bánatára. A bánat meg… az olyan védett üregbe való dolog, nem hivalkodunk vele, megpróbáljuk túlélni.
Azért, mindezek ellenére szeretem ezt a Bálint-napot. Bár eszméletlenül rossz ajándékozó vagyok, semmi kivetnivalót nem találok abban, hogy találtunk egy napot, amikor kedveskedni akarunk annak, akivel egyébként is szívesen vagyunk együtt, megkockáztatom, talán csak úgy spontán is meglepjük ezzel-azzal. Csak ne elvárás legyen. Inkább izgalom.
Az összetört szívűeknek pedig az a jó hírem, hogy a barlang, ahová visszavonultak, és amit most lehet, hogy nem szeretnek, előbb-utóbb barátságosabb menedék lesz, amit nehéz lesz elhagyniuk, ha eljön az idő. Addig meg bőgjünk együtt Bagirával, aki elvesztette a társát. Boldogok, ti is bőgjetek, csak ti azért, mert boldogok vagytok:)
