Komoly változást hozna az emberiség történetében, ha valaki felfedezné annak az algoritmusát, hogy e két státusz közül mikor melyiket célszerű választani.
Egy héten belül három (!) olyan női sorsba láthattam bele, amely egy ponton közös volt: mindannyian szeretők voltak. Különböző életkorú, társadalmi státuszú, családi állapotú nők, feltűnő külsővel, szabad akarattal egy olyan kapcsolatban, amelyet vállalhatónak, kényelmesnek és szeretettel telinek tartanak. Ennél több: szerelemmel szeretnek.
Mind a három nő éli a párhuzamos életét, van, amelyik már 22 (!) éve, és volt, ugyan, hogy meghasadt a szívük, de ésszel, értelemmel kiegyeztek a helyzettel, és annak örülnek, amit kapnak. Mit kapnak? Ilyeneket mondtak: őszinteséget, bizalmat, pénzt, támogatást, gondoskodást, felszabadult perceket, igazi gondolatokat, szenvedélyt, összetartozást, közös álmokat, hitet abban, hogy a kötelék eltéphetetlen, nevetéseket és könnyeket is. (A házasság is ilyen, ha jól csinálják, nem?)
Még egy közös pont volt mindhármuk történetében: a férfi, akit szeretnek és aki szereti őket voltaképpen áldozat. Nem ő akarta így, de nem tud kilépni a házastársi kötelékből.
Egyik állítást sem minősítem és nem is vonom késégbe. Mégpedig azért nem, mert nem tudtam eldönteni, hogy ezek az értékes nők várnak valamire, vagy azon túl vannak, és már nyugodtak, kiegyensúlyozottak, békében élnek önmagukkal. Esetleg nyitottak az újra, de tudják, hogy az igazi, mágikus kötelék, a szerelmi kötés nagy adomány, ami egyszer, ha adódik az életben, és, mivel ezt már megkapták, értékelik, ahogy tudják.
Szerencsére nem kértek tanácsot, de a szívem mélyén azt gondolom, hogy jó büszkének lenni arra, akit szeretünk. Jó megmutatni őt a világnak, jó dolog a hóban sétálni együtt, és az is jó, ha esténként nem kell zoknit húzni, mert van, aki melegíti a hideg lábunkat. És rögtön eszembe is jut, hogy szabadnak lenni is jó. De lehet-e szabadságról beszélni ilyenkor?
Fotó: pixabay.com
