+36 20 529 5951 info@palackpostacoaching.hu

Hajnali vonat. Nagyon nagy a csend..

2018. május 10.

Az a gyanús csend, amikor történnie kellene valaminek, de nem történik. Konkrétan: nem indul a vonat. De nem szól ám hozzánk senki. Mi meg csöndben ülünk. Aha. Most bemondták, hogy öt percet késünk, és szíves megértésünket kérik. Sajnos az enyémet hiába kérik, mert nincs olyanom. Szétvet az ideg. Most azt mondták be, hogy tíz percet késünk. Miért hallgatok? Hiszen ordítani szeretnék. Sokféle csend van. Coachként tanultam meg, hogy milyen csodákat nyithat meg a csend. Komolyan. Ha ülök a kliens mellett, sokszor elindul a gondolatgöröngy a fejében, és gurul lefelé, kanyarog, összekoccan, gyorsul, lassul, és, ha kibírom, hogy nem pofázom, akkor az a csend még gyógyítani is kèpes. A csendből megszületik egy új gondolat, előkanyarodik az ő megoldása, puha talpakon érkezik valami, amire várt-várt már jóideje. Vannak betegítő csendek is. Ismeritek? Nem is tudjuk, mikor hallgattunk el, csak azt tudjuk, muszáj hallgatni, mert azt érdemli az a rohadék. A hallgatás bosszúja. Biztos, hogy azt érdemli? Biztos, hogy nem fordul ellenem a csendem? Aztán vannak az elmélyülős csendek. Na, ennek nagy mágusa vagyok. Bárhol, bármikor képes vagyok elmélyülni, és a belső világban tekeregni. Egyszer ilyenkor köszönt rám Szabó Jani kollégám, akitől annyira megijedtem, hogy legurultam a lépcsőn. Aztán van a tehetetlen csend. Ezt Boróka kislányom is megismertette velem, amikor hetven centis korában artikulálatlanul akart velem valamit megértetni, de én marha, nem értettem. Bánatomban lerogytam mellé a fürdőszoba padlóra, és megkukultam. Azonos szemmagasság mellett ( az is fontos a coachingban) ő is elhallgatott. Lesett ki a fejéből. Kicsi lettem én is, mint ő, néma és várakozó. Megértette. Odatotyogott és babrálni kezdte a könyökömet. Pár percig tartott. Csendben. És aztán mentünk tovább. Vannak a hallgatózó, jó csendjeim. Nem túl elegáns, de imádom. Kihallgatni párbeszédeket. Ilyeneket, hogy “Klárinak meg lila a haja! Apám! Nagyon tetszik a lila haj! ” mondta egy hetven (!) körüli nő a barátnőjének. Vagi, mi? És ez a cukiság: “Drágááám! Igen, szívem?! Nézd csak, mit találtam. Bulgur százötvenért? Jó lesz, édesem….” Korán reggel!! Micsoda szerelem. Ja, van a fészek-csend is. A szerelem utáni. Se szavak, se sóhajok. És van a börtön-csend, üres lakásban, hétköznap délelőtt. Van a szétbasz-az-ideg-csend, mint nekem tegnap, amikor egy ellenőrzésen többen némán figyelték, hogy megtalálom-e a kért dokumentumot. Van a meglapulós csend, a boldog várakozós, a gyász csendje, a sértődős-egyébként -totál- fölösleges-csend, az elutasítás csendje, a megértés csendje, a közös élmény csendje, és a csend a zajban, amire nagy szükségünk lenne. Visszatérve a gyógyító csendre, az most a nagy felfedezésem. Akármilyen is a csend, most már tudom, hogy dolgozik. Hogy a csend kemény munkát végez. Épít, alkot, és kíméletlenül rombol is. Figyeljetek a csendjeitekre. Vigyázzatok a csendjeitekre. Halljátok meg, mit üzen a csend. A ti saját csendjeitek.

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu