+36 20 529 5951 info@palackpostacoaching.hu

Hajnali vonat. A rigók egyre jobban szeretnek élni

2018. május 11.

Sajnos a valódi dallamot fütyülő Alpacsínónk, a szólót éneklő kerti feketerigónk egy szerelmes pillanatában nekirepült az ablakunknak és elhalálozott, de a tanítványai nagyon iparkodnak. Egyelőre összevissza ficseregnek, azt üzenik, hogy baromi vidám dolog négykor kelni. És ti mit üzentek? Csordogál a palackposta. Tudjátok! A történetekkel, amiket kértem, és ami jó lesz valakinek, akinek továbbadom. Egyet most kinyitok. Egy mondat. Egy csillogó szemű szikrafeleség írta.” Szeretem az életem!” Ennyi. Mit szólnátok, ha ezt találnátok a palackban? Kell bátorság ahhoz, hogy valaki azt leírja, két pici gyerek mellett? Kell bizony. Mert ez nem divatos mondat ám… Mai mese: Ült megtörve velem szemben a Lány, és a kezében tartotta az ő sebzett, törött szárnyú, riadt kismadárszívét. Kezdjek vele valamit, mert senkinek nem kell. Azt olvastam az okoskönyvben, hogy ott, ahol a főnök nem tölti be a szakmai és emberi vezető pozícióját, ott mindig lesz egy jelentkező, aki az üresen maradt pszichológiai vezető szerepre törekszik. Szóval lesz pályázó a betöltetlen irányítói posztra, van, amikor elég nagy ott a tülekedés. Valami ilyesmit sokszor elkövetünk magunk ellen is. Szépen megrendezzük életünk filmjét, és a végefőcímnél meg azt látjuk, hogy a főszerepet nem mi játszottuk. Pontosítok, mert itt a lényeg: a főszerepet nem magunkra osztottuk. Hanem kire is? Ki is a főhős a saját mesénkben? Ki küzd a sárkánnyal és végül ki nyeri el méltó jutalmát? Ja, és kié a gázsi a főszerepért? Ugye nem mondjátok, hogy nem ti vagytok? Akkor ki? Akkor hogyan mutatjátok meg bárkinek is, hogy hogyan vigye sikerre a saját történetét? Ha nem vállaljuk el a főszerepet, akkor vajon a gyerekeink tudni fogják, hogy ők hogyan legyenek mesehősök? Bocsánat. Ismét pontosítok. Gyerekkoromban tudtam. Gyerekkorodban tudtad. Te voltál. Sajnos azt a szerepet nem tudja eljátszani senki olyan jól, mint te. De ha nem töltöd be saját vezetői pozíciódat, akkor előbb- utóbb tülekedés lesz a posztért. És még gázsit is fizetsz. Tehát fogjuk ezt a sebzett kismadárszívet, bekötözzük a szárnyát, adunk neki enni, ha elfogadja, megmelengetjük, bátorítjuk, és megvárjuk, míg megtanul repülni. Megvárjuk, míg dalt fütyül, megüzeni, hogy fentről hogy látja, látja-e már a főhőst közeledni az úton. Fütyüli- e a főhős, hogy szereti az ő küzdelmes, nehéz, fordulatos életét. Ennyi a mai palackposta. Ha nem nektek szól, adjátok tovább. Valakinek szüksége lehet rá.

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu