+36 20 529 5951 info@palackpostacoaching.hu

Hajnali vonat. Megosztó…

sea-of-fog-373782__480

Ezt a gondolatsort most találtam meg, de legalább 10 éve írtam. Most tesztelem, hogy aktuális-e. Azért is fontos kérdés, mert a coach gyakran találkozik olyan klienssel, aki egészen egyszerűen önmagától fél.:

Mi köze az emberi természetnek a tökéleteshez? Vagy másképpen: létezik-e tökéletes ember? Mi a mérték, amelyhez viszonyítunk? Legjobban önmagunkat ismerjük./?/ De kiindulhatunk-e önmagunkból, amikor a világ dolgaiban vágyunk eligazodni? Megítélhetjük-e társaink jó és rossz, igaz és hamis cselekedeteit pusztán azon az alapon, hogy mi magunk helyesnek vagy helytelennek gondoljuk azt?

Családtagok, munkatársak, barátok közösségében élünk. Tartozhatunk egyesülethez, klubhoz, párthoz, miegyébhez. Vajon segíti a mérték megszabását a választott közösség? Azért választjuk, mert hasonlóan gondolkodunk, vagy ezek a formális csapatok szabják meg gondolataink, érzéseink világát? Mi van, ha bizonytalanok vagyunk? Mi van, ha nem értünk egyet? Mi van, ha olyat gondolunk, teszünk, ami nekik ellenükre van? És mi van…. oh, mi van akkor, ha szégyenkezünk? Ha szégyenünkkel magunkra maradunk? Ha nem osztozik senki titkainkban, titkos szorongásainkban? Ha rejtőzködnünk kell, és attól rettegünk, hogy kitaszítanak, és sehová sem tartozhatunk? De ki, mégis ki ítélkezhet emberi gyarlóságom fölött?!

A középkorban közszemlére tették egy boszorkány nemi szervét. Őt magát is persze, bűnével együtt. Hogy mi volt a bűne? Azt a bűnt ma csiklónak nevezzük. Ítészei úgy vélték: szexuális vágya, természete romlást hoz a keresztény világba. És a fent leírt testrész e bűn és a boszorkányság része. Pontosabban ennek a boszorkánynak a /test/része. Csak az övé. Megalázták és megégették.

És hány férfi hallgatta el, hogy látott már ilyet? Hány asszony ismerte fel saját testén? És hány tudatlan, megfélemlített nő szorongott rettegve otthon, nehogy kiderüljön: van közös bűne a boszorkánnyal? És hányan voltak a kiabálók között-talán a leghangosabbak, aki tudták: őket is veri csiklóval a sors? És nem volt senki, aki azt mondta volna, ilyenek vagyunk. Bennünket, nőket ilyennek teremtettek. Emberi természetünk ez a tökéletlenség…

Vagy…Felvonulnak a melegek. Bizonyára nem az ország összes meleg lakója vesz részt egy ilyen fesztiválon. S ha ez így van, vélhetőleg nem mindannyian tűznek pávatollat a fenekükbe, hogy közzétegyék másságukat. Egy felmérés szerint száz emberből hét a saját neméhez is vonzódik. De kettő biztosan.

És ha így van, hányan tudják ezt magukról? És hányan vállalják e „tökéletlen” emberi tényezőt? Bátrak vagy provokatőrök? Vajon van közöttünk valaki, aki némán velük ujjong, mert kapott vagy választott közösségében nyíltan vállalni nem meri?

Eddig a tízéves szöveg.

Most még annyit fűznék hozzá: mindannyian különbözünk és mégis: (ismétlem magam), több a közös bennünk, mint ami eltávolít. És az előítéletek és félelmek lebontása nem mindig robbanással történik. Van, amikor apránként, téglánként bontunk kerítést.

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu