Van. Szenvedni nem jó. A kérdés az, miért ragadunk mégis bele, ha nem jó. Kikerülhetetlen, földhöz vág, fájdalmas, igen. De mi kell hozzá, hogy kiszabaduljunk a szenvedések viharából?
Idő. Tér. Elmozdulás. És egy józan gondolat.
Mi az a szenvedés?
Végső soron úgy tudom leegyszerűsíteni a témát, hogy a szenvedés azért következik be, mert adott helyzetben tökéletesen egyedül, kiszolgáltatva, tehetetlennek és eszköztelennek érezzük magunkat. És az fáj. Fizikailag is fáj. Mint egy lándzsa a szívben. Nincs magyarázat a miértekre. A miért történt ez? kérdés egyénként is kontraproduktív. Nem vezet sehová. A szenvedés regresszív állapotba taszít, kiszolgáltatott gyerekké válunk.
A szenvedés ellenszere
A megoldáshoz vezető út (engem) egy guruhoz irányít: Popper Péter Felnőttnek lenni című írásában olvasom: „az a felnőtt ember,
- aki tudja, hogy védtelen, sem istenre, sem emberre nem számíthat, csak önmagára
- aki tudja, hogy az élet minden fontos helyzetében egyedül van, születésben és halálában is. Aki megértette, hogy csak az egyedüli magány vagy társas magány között választhat,
- aki tudja, hogy a bűneit mindhalálig cipelnie kell, nem rakhatja át senki vállára,
- aki mindezt lázadozás nélkül elfogadja elfogadja,
- s aki mégsem rémül meg, és csak azért is mer játszani a világgal és önmagával.”
Nyújts magadnak segítő kezet
Popper Pétertől feltétel nélkül mindent elfogadok. De szinte ledöf minden mondata. Szóval valahogy úgy van ez a szenvedéssel, hogy fizikai létünkben a mozgás, lelki síkjainkon pedig egy józannak, stabilnak tűnő kapaszkodó segíthet. Egy felnőtt? Saját felnőtt énünk? Felismerése annak, hogy ez az érzés most éppen fölénk kerekedett, de a hangsúly azon van, hogy most éppen. Ám a gyerek(énünk) a jelenben van. A felnőtt (énünk) képes attól bármiképpen is eltávolodni. Megjavítani magukat? Erről már itt írtam egyszer.
Összefoglalva: ne szégyelld, inkább támogasd azt a szenvedő, leragadt kisgyereket. Persze, csak miután felismerted, hogy sokszor magunkon csak mi magunk segíthetünk. És ahogy az nálam lenni szokott, mindennek az ellenkezője is igaz lehet, de ezt a legközelebbi posztomban fejtem ki, a mesék segítségével.