Hosszú életem során kísértem/vigasztaltam már szeretőt, feleséget, férjet, csalót és megcsaltat, szinglit és poliamort, és mindenféle deviáns státuszú nőt és férfit. Hosszú életem során voltam már szerető, feleség, csaló és megcsalt, szingli és poliamor, meg mindenféle deviáns státuszú nő.
Amikor a szerető elfárad…
Elmentem Singer Magdolna mentálhigiénés szakemberhez, hogy adjon tanácsot. Két órán át beszéltem, panaszkodtam, sírtam, kerestem az önigazolást. Nem korlátozta az időmet, nem húzott föl órát, nem siettetett, nem éreztette velem azt, hogy strukturálnom kellene a mondanivalómat. Hallgatott, kérdezett, hallgatott, kérdezett, és nagyon figyelt. Mindenével figyelt.
A végén pedig egyáltalán nem óvatoskodott. Azt mondta: „Van véleményem, és el is mondom, hogy mi az. Választhatod azt, hogy szépen lassan, szeletenként, szalámizva vagdosod le a végtagjaidat, de választhatod azt is, hogy egyben vágod le a lábad. Te döntesz.”
Az egyben levágás mellett döntöttem
Azt viszont csak később értettem meg, hogy ez a tanács, vagy inkább összegzés miről is szólt. Nem azt tanácsolta, hogy szakítsak azonnal. Nem helyettem hozott döntést. Nem biztatott vagy ébresztett kétségeket. Hanem arról beszélt, hogy a döntés elhúzásával lassú, elhúzódó szenvedésre, a radikális döntéssel pedig gyorsabb állapotváltozásra számíthatok. Vagyis ő módszerről beszélt, és nem arról, hogy mit döntök. Úgyhogy ultimátumot adtam magamnak, és a történetem másik szereplőjének, az ultimátum nem jött be, de mégis óriási teher szakadt le rólam. Ezen már nem kellett többet gondolkodnom.
Meddig húzol egy döntést?
Az egy-kettő-három go! módszeremet azóta tökélyre fejlesztettem. A legjobb módszer, amit csak alkalmazok. Voltaképpen annyi a lényege, hogy ne etesd a démonokat, ne folytass önszabotáló, hosszas párbeszédeket magaddal, ne adj teret a félelemnek. Nem az a lényeg, hogy szerető, feleség, csaló és megcsalt, szingli és poliamor, vagy mindenféle deviáns státuszú nő vagy férfi vagy-e, hanem az, hogy amennyiben ez nem tetszik neked, hogy döntesz, vajon meddig maradsz mégis ebben a státuszban. Ha pedig kényelmes, és maradsz, és megfelel, és senkinek semmi de semmi köze ahhoz, ahogyan döntöttél, akkor miért szenvedsz mégis?
