Ha megkérdeznénk az embereket, nagy többségük valószínűleg azt állítaná magáról, hogy jó ember. (Kivéve III. Richárd, de ő biztos azért lett gazember, mert nem sikerült jónak lennie, amikor arra gyúrt.)
Nyilván a jóról eltérő elképzeléseink vannak, a jóemberségről még inkább. Amit viszont a gonoszságról gondolunk, az nem különbözhet annyira. Amit pedig tennünk kell, ha ilyet tapasztalunk, nos, az egyértelmű.
Jónak lenni nem csak azért nehéz, mert a mulasztásaink is bűnbe visznek, hanem azért, mert már abban a pillanatban elveszítjük a jóságot, amikor nem jajongunk a gonoszság láttán. Megint Ancsel Évától idézek, mert most rá vagyok kattanva.
“Minden gonosz tett előtt úgy kellene megállni sóbálvánnyá meredve, mintha az lenne az első, amit a földön látunk. Példátlan, akárhány példa is van rá.”
Ez azért is hasznos megállapítás, mert nem arról szól, hogy mit tett a gonosz, hanem arról, hogy mit tettem én. És mit nem tettem meg. A hozzám fordulók egy része folyton arról beszél, hogy mit tett a másik, én pedig arról kérdezem őket, hogy mit tettek ők. Ha erre sikerül válaszolniuk, akkor tudunk elindulni az úton.
Fotó:pixabay.com
