+36 20 529 5951 info@palackpostacoaching.hu

Hajnali vonat. Ismert ördögök…

Hajnali vonat. Ismert ördögök...

Hajnali vonat. Friss (?) ismereteim vannak arról, hogy miért nehéz a változás. Szervezetek (cégek) életciklusáról hallgattam legutóbb előadást, de… mintha a lelkek feltárása zajlott volna. Fincsi. Figyeljetek.

Nos. Itt vannak az ismert ördögök. Mennyivel jobb ezekkel küzdeni, mint az ismeretlenekkel. Biztonságos, megszokott, és megnyugtató. Mondjuk minden reggel a főnöktől rettegni. Nem jobb, mint új munkát keresni?

Aután itt van a promóciófókusz, illetve annak hiánya. Vagyis a változásba bele kell kalkulálni a kudarcot is, az igaz, de nem mindegy, hogy ezt állítjuk a középpontba vagy a sikereket. Ugyanis mindkettő jelen van, csak kérdés, hogy melyiket értékeljük. Es hogyan. A kudarc út egy jobb lépéshez vagy indok a visszavonulásra? És siker- e, hogy egyáltalán léptünk valamerre. És türelem. Az is kell.

Aztán: a mindent vagy semmit elgondolással is dolgunk van. A kóros kudarckerüléssel. Félelmünket jól táplálja, ha azt gondoljuk, hogy csak úgy érdemes változtatni, ha azonnal látjuk az egész utat, minden elképzelésünk sikerül, és sikerülnie is kell, amúgy nincs értelme. A kudarc elviselhetetlen és elképzelhetetlen opció.

Jön a kedvencem, a reaktancia. Az azt jelenti, hogy minden, külső tényező hatására bekövetkezett változtatást kényszerként, személyes szabadságunk elleni támadásként élünk meg. A lehetőségeink, döntéseinek beszűkülésétől tartunk. Pedig gondolhatnánk azt is, hogy a pillanatnyi irányváltás út egy magasabb szinthez. Pl. a házasságkötés. Akár egy fincsi elköteleződés is lehet, út a kalanderdőben. Akár.

No, és az utolsó: a funkcionalitás miatti ragaszkodás a jelenhez. Amikor a “dolog”, ami fogva tart, pillanatnyi előnyökhöz juttat, ám kívánatos lenne kilépni belőle, mert romboló. Pl. egy technikai élet, amit a valódi helyett rendezünk be magunknak. Vagy a cigi, alkohol, megnyugtató körömrágás. Ilyenek.

Mindezekben igen hosszan el lehet dagonyázni. Sőt. Még jól is érezhetjük magunkat. Csak történnek közben furcsa dolgok. Mintha sok- sok kapcsolónk közül némelyik néha bekapcsolna. Egy daltól, egy filmtől, egy festménytől, illattól. Es beköltözik hozzánk az agyevőbogár…

Azt hiszem, keresni kell a világítótornyot. Vagy bízni benne, hogy meglátjuk.

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu