Ha szemléletet akarsz váltani, vannak lehetőségeid. Mi sem egyszerűbb ennél. Átélsz egy jó nagy tarumát, vagy felkeresel egy szakembert, ha szerencséd van, akkor egy gurut, vagy… olyanokhoz fordulsz, akiket addig nem tekintettél igazán partnerednek.
Gyerekek, öregek, hajléktalanok, értelmileg sérültek, kitaszítottak, szerencsétlenek, munkahelyi kirekesztettek, pattanásos fejűek, púposak, sánták… mindazok, akik a homlokukon jó nagy jeleket viselnek, érdekes perspektívából láttatják a dolgaidat.
Lássunk két példát a szemléletváltásra békaperspektívából.
Első eset:
Pár napja új hajléktalan barátom van. Ő szedett fel engem az utcán, amikor lógó orral ballagtam a buszhoz. (A régi hajléktalan barátom már korábban dobott. Nincs ott, ahol eddig álldogált, és ahol egyévnyi egymás mellett sétálgatás után végre kért egy kis pénzt, beszélgettünk, nevettünk, majd köddé vált.)
Nem úgy F., az Árpád-híd réme (ezt ő mondja magáról), aki szerint nem a kemény, küzdelmes, hanem a boldog pillanatokért érdemes élni, és nem a kor számít, hanem az, hogy hogyan érezzük magunkat.
F. bármikor képes elsírni magát, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy egy használatlan nejlonzacskóval is nagy örömet lehet neki okozni. Ha rántott húst is kap (hú, ez még meleg!), akkor bajba kerül, mert el kell raknia, ehhez a művelethez át kell csoportosítania a zacskókat, a régi szakadtat berakni az újba, a húst a kiflivel óvatosan mellé, elrendezgetve.
F. először pénzt kért tőlem, de mostanában inkább beszélgetni szeret. Jól elvagyunk a buszom indulásáig.
Második eset:
Ezt pedig Detti kolléganőmtől hallottam, ő a gyerekeitől tanul nap mint nap, nem is keveset. Tegnap laza körömreszelgetés közben hallgatta, amint kislánya felolvassa a házi feladatát. Így hangzott: „Ági kakis ágyban alszik…” Miben, kislányom? Mi van odaírva? „Ág-i ka-kis ágy-ban al-szik!” Az nem lehet, kislányom, érvelt Detti, de a gyerek már-már könnyek között bizonygatta, hogy az van odaírva. És igaza lett. Bár a mondat helyesen így hangzott: Ágika kis ágyban alszik….Detti azonnal szemléletet váltott.
Seress Zsuzsi barátnőm kisfia, amikor még tényleg kisfiú volt, csakis a városálom szót tudta értelmezni, mert annak, hogy városállam, szerinte nem volt jelentése. Milyen szép is, ha egy város álmodja ugyanazt… ezt írtam erről régen, egy elfelejtett kisvárosi lapban.
Azt, hogy a remény a lélek démona, egy filozófustól tanultam meg, bár Csokonai is tanított ilyesmire. A gyerekem persze rögtön megértette a leckét, és vígan skandálta a memoritert: „Kertem nádpiszokkal végigültetéd…” Nárciszok vagy nádpiszok… a tanítás bárhonnan jöhet.
