Hajnali vonat. Az az igazság, hogy a családban el lehet fáradni. Nem illik kimondani, sőt, a családot szent tehénként illik kezelni, de igenis, úgy látom, hogy aki elfárad a családosdiban, az bűntudatot érez. Úgy érzi, hogy ez nem illendő. Úgy érzi, hogy elárulja a köteléket azzal, ha nem csak belülről töltekezik. Szülői kötelesség, gyermeki kötelesség, gondoskodás, felelősségvállalás, egzisztencia, betegség … ezek a hívószavak, amelyek azt jelenthetik, hogy nem fáradhatsz el, nem törhet bele a bicskád, tolni, húzni, vonszolni kell. Pedig de. Elfáradhatsz. És kimerülhetsz. És lemerülhetsz. Annyi legalább jár, hogy beismerheted magadnak, ez most sok. De hol vannak a menekülési útvonalak? Mi áll annak akadályában? Mikor és hol ordíthatok a tehetetlenségtől? Egyedül vagyok? Biztos, hogy nem kapok segítséget? Kértem? Valóban azt kommunikálom, ami a bajom? És mivel jutalmazom magam amúgy? Ja , igen. Én magam… elismerem magamat egyáltalán?
Mindig csodálkozom, amikor napjaink világsztárjait arról faggatják, hogy hogyan tudnak olyan nagyon sok teendőt összehangolni. Elképzelem, amint Victoria Beckham ott töpreng a konyhában, hogy ki megy Harper szülői értekezletére, hiszen neki még meg kell főznie a vacsit a családnak. Amúgy az is érdekel, hogy honnan tudja, hogy melyik szobában hagyta a mobilját, és ha nagybevásárlás előtt nem találja, akkor mennyi idő alatt futja körbe érte a házát. Es mi van, ha Miamiban nem találja a kedvenc kapucnis pulcsiját, mert Angliában hagyta? Csak van kedvenc kapucnis pulcsija… De ha neki nem, valamelyik családtagjának biztos van alvósmacija, és mi történik, ha nem találják? Az is érdekelne, hogy mekkora gondot okoz begyömöszölni a kis retikülbe a leveszöldséget? És hogy honnan tudja, hogy holnapután milyen szettbe öktözteti a kislányát, és mennyire idegesíti fel, ha nem találja a zoknik párját. És még az is érdekel, hogy mi van a hűtőszekrényében. Meg a spájzban. És az is, hogy izgatott-e iskolai fogadóórák előtt?
Számos kérdésem lenne még az anyai és apai teendőkről, amiket a sztárok bizonyára nagyon nehezen hangolnak össze sokműszakos munkájukkal.
De ne legyek igazságtalan. Mindenki megküzd a babérjaiért.
Da azt a küzdést el kell ám ismerni. És néha megpihenni, máskor vállon veregetni magunkat, megint máskor meg kicsit ünnepelni. Megvendégelni a járatlan utak fáradt vándorát, és megajándékozni bolyongó, tétova önmagunkat. Azt sem egyszerű ám. De szükséges.
Fotó: pixabay.com
