Hajnali vonat. Nagyon rövid éjszakám volt. Kusza álmokkal. Egyikben apám is benne volt. Apám egy coach. Csak nem tudja.
Apa! Miért jöttél el a jól fizető munkahelyedről?
Mert lépni akartam.
És többet kerestél?
Nem.
Jobb lett a munkád?
Nem.
Akkor?
A magam ura lettem.
Apa! Mikor nyelvtudás nélkül kimentél külföldre, miben bíztál?
Magamban. Tudtam, hogy ha szerszámot kapok a kezembe, mindent megcsinálok.
Apa! Miért nem irányítasz már egy nagy céget?
Mert szeretem a szakmámat. Nézd, milyen szép vasak. Megszereltem nálad is a vízvezetéket. Láttad, milyen szépek a csövek a falban?
Apa! Hogy bírod még mindig a melót?
45 év alatt hozzá lehet szokni.
Szomorú vagy , kislányom?
Aha. Nagyon.
Jól van, akkor hozd a porszívót, mert felfúrom a szegőléceket. De ne olyan bénán szívasd! A múltkor is ott hagytad a port!
Apa! Mit csináljak ?
Hát…ha rám hallgatsz, azt csinálsz, amit akarsz.
Apám azt csinálja. Közben fütyörészik.
