Mindenkinek vannak sajáthasználatú, titkos, csak általa értelmezhető szavai. És mindenkinek vannak titkos, sajáthasználatú, csak általa értelmezhető bánatai. Egyik orvosolható a másikkal. Ha pedig ez kevés, vegyük kölcsön a szómágusok szavait. Ez az általam kifejlesztett egyik legjobb coaching módszer.
Erre a dobozra, amit itt láttok, augusztusban írtam rá, hogy “hajcsavarGók”. Pont rettenetesen szomorú voltam akkor, és azt gondoltam magamban, ha költözés után kibontom ezt a dobozt, majd bizonyára viccesnek találom ezt a szójátékot. Hát….csaknem hét hónapig kellett várnia a doboznak, hogy felvidítson, de megtörtént. (Mondjuk a hajam nem lett hullámosabb…)
Örök hála Hétszűnyű Kapanyányimonyók kitalálójának, és rajongok mindenféle mesehősért, akinek Mikkamakka, Bárnyfelhőbodorító, vagy Dömdödöm a neve. Jó kedvem lesz tőlük. Nekem is volt már Medvém, Farkasom és Királyom is, tőlük is jó kedvem volt. Rászolgáltak a nevükre, és titkos cinkosságot erősített köztünk a butácska megszólítás.
Keress szavakat, ha pocsékul érzed magad. Mondd is ki őket. Ha bizalmatlan vagy a magányos szavakkal, akkor keress olyanokat, amelyek kerek mondattá állnak össze, és jót fognak tenni, hidd el.
Vasárnap összefirkáltam az ajtómat. Annyira kellettek rá a szavak. Kitaláljátok, mi van rajta?
És Ancsel Éva utolsó bekezdései közül ez szinte fáj, olyan szép.
A szavakat tartalmazó könyveket ugyancsak az elmúlt hétvégén pakoltam föl a polcra. Impozáns társaság.
Ki ne hagyjam a nagy irodalmárt, aki nem bír a virtuozitásával, csócsáljátok a szavait, mennyei: “A bánat egy sötét és lomha, /Repedtfazék-hangú madár,/Folyton csak gubbaszt ablakodba’,/Vagy egyenest szívedre száll,/Hogy nagy fenekét ott növessze-/Hát kiálts rá, és kergesd messze!….” (valószínű, hogy nem ezt emelte volna ki, de neki ebben most nincs szava:)
És találtam megint kincset, ami csak úgy elbújt a lapok között:
(Kedves Anikó, egyen sok, sok, sok finom virágot…)
Szóval, pocsékul vagytok? Zabáljatok szavakat. Szóvirágokat. Mert az egészséges.
