Hajnali vonat. Csak zúgás hallatszik, amíg el nem indul, az emberek inkább suttognak. Érdekes, ma reggel a rigók is hallgattak.
A csend a coachingban sokszor annak a pillanata, amikor megmozdul a rendszer. A fel- és ráébredésé, a bizonytalanságé vagy bizonyosságé. A csend gyógyít, de betegíteni is tud. A coaching is gyógyít, még ha rettegett vagy váratlan felismerés is követi.
Vannak a zajos, és vannak a néma csöndek. Van olyan, amikor te hallgatsz, van amikor a környezet.
Néhány csönd, néhány gondolat:
A jó várakozás csöndje: izgatott, türelmetlen, a biztos jó bekövetkezésének tudatában. Karácsony előtti hóesében.
A feszült, pattanó, szorongató várakozás csöndje. Ólomlábú, kegyetlen, gyomorszorító csönd. Ítéletre várva.
Süket csönd. Mikor ordítasz, és nem hallja meg senki.
Zajos csönd. Mikor legbelül kuporogsz, bár láthatóan díszletek közt, szerepben vagy.
Babák csöndje. Ha belépsz a lakásba, érzed, hogy szuszog ott valami békessség. Törékeny, de ő ezt nem tudja. Csöndben vagy. Csodálod az ősbizalmát.
Büntető csönd. A fölösleges, gyilkos állat. Vársz, pattanásig. De nincs válasz. Csapkodsz, kifeszülsz, de nincs válasz. Végül magad is elcsendesülsz. Kit érdekel?
Áramló csönd. Az alkotásé. A flow. Amikor a dolgok belülről áramlanak kifelé, bármilyen alkotásban, munkában kiteljesedve.
Horgász csönd. Üldögélés a semmi dobozban, békében, egységben a környezettel, átengedte az irányítást ennek az egységnek.
Vihar előtti csend. Út az őrületbe. Mielőtt felfordul a veszett világ, elnémul egy kicsit, hogy aztán annál nagyobb erővel törjön elő.
A távozók utáni csend. Könnyű léptekkel mennek el a távozók. Ami vagy aki utánuk marad, már nem az ő ügyük.
Az erdő csendje. Mint a templomi csend. Magasztos, befogadó, tiszteletet parancsoló, cserébe titkokat megosztó csend.
A kivágott fa csendje. Tudod, hogy utána rossz következik. A madarak nem lelik az otthonukat, a kert új őrszemet keres.
A szeretkezés utáni csend. Ami a szavakon túl van. Nem kell szólni. Nem kell semmit csinálni. Csak lenni, majd visszatérni.
A vasárnap reggeli csend. Ez mindenkinek más.
A levegő nélküli csend. Ketten egymással szemben, nincsenek válaszok, csak kérdések. Vagy még azok sem. Csak az a másik szempár.
A temető csendje. Vendég vagy ott. Sanyikák, Marikák, Évák vagy Jánosok nem küzdenek már. De meghallgatják a te küzdelmedet.
A gyógyító csend. Amikor levegőt veszel, és lassan megszületik egy halvány terv, bekúszik a remény.
A kapu előtti csend. Mielőtt benyitsz, mielőtt veszel egy nagy, mély lélegzetet.
A távolság csendje. Egyik ismerősöm kezét hetven éves korában kérte meg a gyerekkori szerelme. Addig leélték az életüket egy másik kötelékben. Mikor lerakták a szolgálatot, egyikük meghallotta a saját szívét. A másiké meg visszadobbant.
Az elmúlás csendje. Amikor folyton le kell mondanod valamiről, a végén már annyi mindenről lemondtál, hogy az életről sem nehéz.
Kettőnk csendje. Szöszmötölés, kis érintések, fut a projekt, mindenki teszi a dolgát, zaj van, de közben halad a nap, a szövetség összetart, a csend hidat jelent.
A tisztás csendje. Ahol egyedül vagy. Hosszabb- rövidebb ideig. Aztán tovább mész. Még akkor is, ha azt hiszed, hogy onnan nincs tovább.
A szertartás csendje. Amikor születik valami. Valaki. Két vagy több ember elhatározásából. Valami új érkezése, valami áldozat útján.
A belső beszéd csendje. Nem fog válasz érkezni rá. Csak te hallod.
A test csendje. Az érzékek némasága. A bőr hidegsége. Az érintés és a vágy hiábavalósága.
Az albérlet csendje. A mit keresek én itt érzés.
A belső kaland csendje. Például, amikor olvasunk. Kuckós. Kockás takarós.
A titkok csendje. Ő beszél, te hallgatsz. Mert titkod van. Nem adod. Kell ahhoz, hogy neked is legyen valamid. A titkok titokban dolgoznak.
A suszter manóinak csendje. Te nem tudod, de ők igen. Míg alszol, ők dolgoznak érted. Szülők, barátok, ismeretlenek. Mert jó vagy.
Az elutasítás csendje. Kopogtatsz, de ne tedd. Fájni fog.
A belső béke csendje. Meg kell érni rá. Bár vannak, akik ezzel születnek.
A legszebb dalt, amit a csendről ismerek Cseh Tamás énekli:
Bereményi Géza dalszövege.
