+36 20 529 5951 info@palackpostacoaching.hu

Királynő vagy kalóz? Ki viseli a jelmezt?

paint-2985569__340

A gyerekek teljesen átlényegülnek egy-egy jelmezben. Nem csak úgy csinálnak, hanem azzá is válnak, amit viselnek. Milyen jó a magabiztos királynőknek és a rettenthetetlen szuperhősöknek! Pillangók és tűzoltók lesznek, denevéremberek és hercegkisasszonyok.

Ha hagyjuk. Máig traumatikus élményem, amikor az amúgy is nagy növésű, kövér F-t (fiú) édesanyja egy igen szűk, fehér, szőrös nyúl jelmezbe bújtatta. Kreatív szülők nem átallottak terített asztalnak, lufiból szőlőnek (mindet kipukkasztották végül) vagy pattogatott kukoricának öltöztetni csemetéjüket. Ötletes. De azóta sem ébredtem úgy, hogy terített asztal szeretnék lenni. Melyik gyerek álmodozik arról, hogy terített asztal lesz? Mondjuk értek már meglepetések is, Barbara (volt csoporttársam) lányai plusz egy fővel kiegészülve házimozi szettnek öltöztek, saját ötletük alapján. A kisebbik lányom zombihercegnő volt, de ő úgy is maradt, mint ahogy a nagyobbik sem lépett túl a Harisnyás Pippi korszakon. Jómagam akkor kezdtem el szeretni a futást, amikor igazi futóruhát vettem föl, és már nem lógós mackóban kocogtam, szőrös fülvédővel a fülemen…

Ezt a képességünket, az átlényegülést, nem veszítjük el, csak átalakítjuk, amikor magabiztos vezetőnek, ultragondos szuperanyának, odaadó házastársnak, lelkes apukának öltözünk.

Azzá akarunk válni, ami az ideánk, és ettől az sem tántorít el sokszor, hogy ez, meglehet, nem is a mi vágyunk, csak elvárás, másoktól vagy önmagunktól… talán ez utóbbi a legkegyetlenebb.

Farsangi jelmezeinket elég sokáig viseljük. Természetesen nem minden jelmez jelmeznek indult. Őszinte akarattal vettük magunkra, csak, amikor elfáradtunk benne, nem vetettük le egy kicsit pihenni. Persze, olyan is van, aki sűrűn váltogatja a maszkjait. Egy időben képes lelkes apuka, izgalmas szerető, korrekt sporttárs, stabil munkaerő, támogató gyermek és őszinte barát lenni. Mint ahogy a mártíranyák is remekül mondogatják az “érted hoztam meg minden áldozatot” monológot, vagy az “amíg kicsik a gyerekek, addig nem tehetek semmit” variációt.

Érdekes folyamat, amikor a maszk jellemmé változik, majd teher lesz, végül átok.

Azt hiszem, azt kell figyelni, hogy miben érezzük jól, és miben rosszul magunkat. És azt be is kell vallanunk. Előbb magunknak, aztán a környezetünknek. És az a rossz hír, hogy bizony változtatni is kell. Ott, ahol a legjobban fáj. Legbelül. A legkisebb változás is hatékony.

Azért van jó része is. Amikor az ember elfoglalja az őt megillető helyet. Az majdnem olyan, mint gyerekkorunkban, azokon az igazi farsangokon.

Fotó: pixabay.com

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu