2018. május 14.
Olyan bódító illata van, hogy már hajnalban bezsongok tőle. Nem is értem, mások miért nem vigyorognak, ha érzik, úgy mint én. Nincs mosoly. Minden hajnalban jön velem szemben a szatyros néni. Lehajtott fejjel, görnyedt vállal, ődöngve jön. Télen azt hittem, hogy öreg, de most, sapka és kabát nélkül látom, hogy inkább középkorú. Biztos munkába megy a szatyrokkal. Néha felnéz, de inkább nem. Úgy szeretném, ha örülne a hársfának! Felegyenesedve járni… ezt mondogatta mindig egy barátom. Hogy tartsuk magunkat ehhez. Hogy senki nem érheti el soha, hogy ne tudjunk felegyenesedve járni. A kliensek egy része görnyedten érkezik. Szó szerint görbe a hátuk. Beszélgetés közben néha önkéntelenül kihúzzák magukat. Még olyan mozdulatot is tesznek, mintha ledobnának valamit a vállukról. Aztán visszagörnyednek. Felegyenesedve járni. Vajon mit jelent ez? Egyszer, sok éve, amikor az utcán élesben gyakoroltam az “így közlekedik egy önazonos ember” járást, rámköszönt egy idegen. “Jó reggelt, kisasszony!”, mondta. Még kalapot is emelt. Nahát, gondoltam magamban, te estótanikó, hát ilyen az, amikor felemeled a fejed, és nem libegsz úgy, mint egy tücsök, amin Keresztesi Józsi barátom mindig jókat röhögött. A tétova, terheket cipelő kliens azt a feladatot kapta, hogy menjen haza, ès kérjen valakitől egy apró szívességet. Van, akinek azt mondtam, hogy szappanbuborékot kell fújnia. És a legtöbbnek bizony át kell lépnie a saját árnyékát. Hogy hülyeség a szappanbuborék, amikor az életed a tét? Hogy kurva nehéz felemelni a telefont, és kérni valamit, amikor ilyet sosem tettél? Hogy nehéz a tükörben isnerősnek látni gyáva arcunkkal azt a bátor idegent, akik lenni szeretnénk? Hogy ahhoz, hogy felegyenesedve járjhassunk, sokszor csúszni kell a saját taknyunkon, nyálunkon? Hogy önmagunk újrateremtése pontosan olyan, mint a születés, véres, fájdalmas, és kiszolgáltatott? Csupa közhely. De, mint korábban is írtam, szeretem a közhelyeket. “Igazak a történeteid?” Ezt már többen kérdezték tőlem. Igazak. “Az élet ennél bonyolultabb!” Ezt is megkaptam már. Hát mit tegyek, ha nekem ilyen szögegyszerű igazságaim vannak? Felegyenesedve járni. Hársfaillatot szívni. Dolgoztatni a csendet. Kijutni a pokolból. Szappanbuborékot fújni. Ugrani. Magunkat összetörni. Tanulni. Tanítani. Szeretni. Ölelni. Cipelni. Temetni. Elengedni. Szóval születni, meghalni, közte meg egy kicsit élni.
