+36 20 529 5951 info@palackpostacoaching.hu

Hajnali vonat. Kiégés-negyedik lecke

man-3915438__340

Hajnali vonat. A csúcsragadozónál hagytam abba. Van itt valami, ami viszont kimaradt, és fontos lehet.

Tehát ülünk és várunk, ugrásra készen, mint róka a hóban. Ott vagyunk a csodák kapujában. Mi több, be is léptünk. A vállalkozásunk (kapcsolatunk, gyerekünk, hobbink, termékünk, szolgáltatásunk, stb.) virul, fejlődik, épül, bővül, a siker hullámain széles a horizont. Azt írtam az előző leckében, hogy ez a megállapodott férfikor. DE! (Tegnapi vizsgámon pont a szervezeti életciklus szakaszait húztam, és Kádi Anna tanárnőnek köszönhetően volt egy megvilágosodásom.)

Mindegyik ciklusnál, így ennél is vannak kockázatos dolgok, muszáj figyelni, hogy azon a hullámhegyen kibontakozó széles horizont, a csodás távlat ne ragadjon el, és ne legyünk önteltek, ne szektásodjon a gondolatunk, ne zárjunk ki megoldásokat. (Voltam ilyenben is. Jellemző volt rám, hogy kinyilatkoztatásokban beszéltem, nálam volt a bölcsek köve, különlegesnek éreztem magam, támogatóimat nem becsültem eléggé, harsány és szórakoztató voltam, felületes, nem sirattam a veszteségeimet, a szép jövő ígérete a jelen problémáit eltakarta, állandó függetlenségi harcot folytattam, nem engedtem át a döntést senkinek, sajnáltam a veszteseket, azt hittem, az elengedés döntés kérdése, az időt a cinkosomnak tekintettem, magamat a győztesek között láttam, nem kérdőjeleztem meg az értékeimet, de azok azért sűrűn váltakoztak, szép kis lista, mi?)

Nos. Mindezek nem egy szép és érett férfikor jellemzői. Ezek bizony még a formálódó, instabil, kifejezetten érzékeny pattanásos, serdülőkori idők … a maguk hamis magabiztosságával, elszakadási és önállósodási törekvéseivel, ugyanakkor a mindenek fölötti kontroll gyakorlásával, a beleszólást nem tűréssel, a tanácsok figyelmen kívül hagyásával, beszűküléssel.

Úgy gondolom, itt már mutatkozhatnak a kiégés jelei. Itt már vannak ki-és bejövő csatornák, amiket elzárunk, épülnek a falak, süketül a fülünk a saját hangunkra is, alkudozunk az idővel, hogy ha ez meg az meglesz, akkor majd lépünk, váltunk, cserélünk. Itt már felbukkanhatnak olyan gondolatok, hogy tekerünk, hajtunk, de azért kiteszünk az ablakba egy falovacskát, hogy el ne felejtsük, hogy jaj, valaha mit is akartunk.

A kamaszkor egyik kulcs kérdése, hogy sikerül-e a leszakadás, elszakadás, kilép-e a gyerek a komfortból, milyen mélyre hatnak és kikkel oszthatóak meg a konfliktusok, teszt alatt van a bizalom, és jókorára nő az értékválság. Már nincsenek meg a korábbi tekintélyszemélyek, van helyette rajongás, diktál a kortárs csoport, vonzó az új, a forradalmi, az egyedi, van erőnk hajnalig tolni a bulit, nagy sprinteket futunk, nagy erőket mozgatunk, miközben vadul keressük új önmagunkat.

Nos, ebben a szakaszban egy életre meg lehet rekedni. Örök kamasz középkorú nők kutatnak a fiatalság elixírjei után, férfiak falnak fiatal csajokat, cégvezetők szűkülnek be egy bizalmi körbe. Valamit nem engedünk el. Valamit nem adunk át. Valami nem fejlődik. Valahol körbe-körbe forog az erő. Sok a belső harc, értelmezésbeli különbségek akasztják meg a folyamatot, kezdődik az üldözési mánia.

Tanácsot adni nem tudok, csak kérdezni:

Észrevesszük-e hogy valami kopogtat az ajtón? Fontos-e hogy ki mondja ki a végső szót? Ki dönt az útelágazásoknál? Nem vagyunk-e fáradtak? Kit tekintünk magunkkal egyenrangúnak? Ideje felülbírálni a célokat? Külső vagy belső harcaink vannak? Mekkora döntési szabadságot hagyunk a munkatársaknak (hozzátartozóknak)? Ki helyettesít, ha nem vagyunk jelen? Ki bosszant, és miért pont ő? Töprengünk-e azon, hogy hogy töltsük a szabadságunkat? Mikor van kikapcsolva a mobiltelefonunk? Szerelmesen öleljük-e a társunkat? Működik-e a szaglásunk? (Igen, jól olvastátok.)

És megint hazudtam. Hát nem a befejező rész fog következni. De most menjetek, és csináljatok valami nagyon haszontalant:) Sokkal jobb valamit most csinálni, mint ábrándozni arról, hogy mivel tehetnénk hasznossá magunkat.

fox-3917626_960_720

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu