+36 20 529 5951 info@palackpostacoaching.hu

Hajnali vonat. Kiégés – 5. lecke, amikor a tested jelez

bench-1190768__340
Hajnali vonat. Volt egy ismerősöm, aki amikor a kifeszülés határához ért, mindig balesetezett. Életének határmezsgyéin rendszerint fejre állt a kocsival, vagy lerepült az útról a kocsival, vagy hátulról belementek a kocsijába, vagy biciklizés közben elütötte egy autó, vagy egyszer csak, minden átmenet nélkül leállt alatta az autó, vagy elütött egy őzet, egy hatalmas kutyát, madarat, vagy egyszerűen csak nem nyílt ki a kocsiajtó vagy ő maga kapott rövidzárlatot egy benzinkúton… és, amikor nem autóban ült, olyan is volt, hogy a fejére zuhant egy hatalmas husáng. Hozzáteszem, remekül vezetett, sokat is ment, tehát nem azért történt mindez, mert balek lett volna. Nem. Sőt. Nagyon is agilis, felkészült, fegyelmezett ember volt, talán túlságosan is páncél mögött, de ezek a fejreállások akkor is, minden felkészültsége ellenére rendre megtörténtek vele. Mindegyik esetben hamar kiderült az is, hogy a balesettel párhuzamosan milyen életciklus-fordulóban örvénylik éppen. Szó se róla, derekasan állta.
Egy másik ismerősöm meg állandóan allergiás volt. Vagyis, ő azt hitte allergia meg arcüreggyulladás egyszerre. Nem érezte a szagokat (mondjuk nem is volt túl nagy orra hozzá), és állandóan szipogott.
Egy kedves barátomat migrénes fejfájás gyötri. Bizonyos helyzetekben azonnal ledönti a lábáról, és ezek között sokszor van olyan, amikor éppen megoldatlan helyzet közepén üldögél, és majd belefeszül, hogy meghajlítsa a környezetét, de nem megy. (Beletörik az agya a nagy gondolkodásba, mint Szörnyeteg Lajosnak…)
Az egyik barátnőm váltogatja a hólyaghurutját a gyomorhurutjával, vagy refluxos, mikor mi, és nemrég rájött, hogy van összefüggés a tünetei és a magánéletének alakulás között.
Felsővezető ismerősöm állandóan meg van fázva. Ezt a baját néha lecseréli mozgásszervi bajokra. Egyébként tipikus didergő király. A bizalmatlanság faktora pedig egyre nagyobb. Meg is görnyedt alatta.
És az én testem mit üzen? Nekem gerincproblémáim voltak. Most éppen nincsenek. Volt térdproblémám is, és az utóbbi időben (mások szerint) tíz évet öregedett az arcom. Dehidratált vagyok. Kiment belőlem az élet vize. Nagyon kell iparkodnom, hogy forráshoz jussak:) Új mesét kell alkotnom magamnak, mert a régi meséskönyvem elveszett.
Ha már Szörnyeteg Lajos révén megemlítettem a Négyszögletű Kerek Erdőt (Lázár Ervin!), akkor megyek is tovább ezen az úton. Kiégett emberek úgyis többnyire elvesztik a játékos, gyermeki énjüket, drámai szereplővé válnak, és halálos komoly színjátékba kezdenek, úgyhogy jó nyomon vagyok, ha az elveszettgyerek-szálat ragadom meg, azt hiszem. Már csak azért is, mert az erdő szereplői mind-mind valami hasonló, kiégett helyzetből menekülnek a rengetegbe, és ott, a közösségben feloldódva, egymást szeretve nyernek egy új, tartalmas életet. Meg is mondta ezzel Lázár Ervin, mi a kiégés ellenszere, ne is olvassátok tovább. Váltás, változtatás, új szemlélet, közösséghez tartozás, őszinteség, a kudarc vagy az idegen-érzés felismerése, önmagunkon túlmutató (jótékony) cselekedetek, kíméletlen szembesülés, a hazugság felszámolása. Kész, pasz. Mindez azért nem olyan egyszerű, mert módszer is kell hozzá, nem csak felismerés, és a módszer, az nem jön ám csak úgy magától. Azt meg kell hallani, ki kell tapogatni, meg kell érte küzdeni, le kell győzni önmagunkat, mint Ló Szerafin.
Tehát: jönnek a kiégettek kis bevezető után: “Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem. De hogy mindennap eljön!…”
Ekkor menti meg hősünket Mikkamakka. Aki maga is csalódott, de bölcs és türelmes, van egy bandája, és szereti őket.
Ló Szerafin, a kék lócsoda. Aki kéknek született, de ezt nem tolerálta a környezete. Le akarták mosni. Ló Szerafin nem fordult szembe velük, elmenekült, nem véletlen talán, hogy később mégis harcba kell szállnia, és bár győz, átengedi a győzelmet.
Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa. Ő is hazatált. Magányos volt, nem tartozott sehová, nem töltötte be a neki szánt küldetést, céltalanná vált. Aztán lépett.
Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl. Akinek meg akarták szabni, hogy milyen a nyúlfutás. Nem sikerült a vizsgája, elinalt. Hányszor érezzük, hogy arra érdemtelenek diktálnak nekünk, vagy, hogy megfojtanak a szabályok, mert szinte ellenünk és nem értünk vannak?
Szörnyeteg Lajos, a legjobb szívű behemót. Ismerjük. Ő a szomszédunk, vagy a fiú a suliból, akit mindenki szívatott. Mi is. És közben tudtuk, hogy mi is sorra kerülhetnénk. Ezért, amíg őt szívatjuk, addig vagyunk biztonságban. Ő a tipikus áldozat.
Vacskamati. Az állatkerti gondozó kedvenc kisállata. Aki semmiről sem tehet, mégis olyan űzött, szerencsétlen, a körülmények áldozata. Sosem nő fel.
Bruckner Szigfrid, a kiérdemesült cirkuszi oroszlán. Nem öregszik, nem fárad, nem tanul, nem pihen, nem alkuszik, nem működik együtt, ő egy sztár. Csak elfogyott alóla a színpad. Ezért hát ordít, mert az még megy neki. Kétségbe van esve, csak nem veszi észre. Mert, ha észrevenné, még az a kis maradék világa is eltűnne, amit a fejében magának alkotott.
Maminti, a kicsi zöld tündér. Aki mindenkit megment. Nem nagyon bírja, csak varázserővel, de azért nem adja föl. Ha kell, ha nem , ő ott van és segít, míg ki nem merül.
Dömdödöm. Akinek a kommunikációs problémái elég nagy akadályt jelentenek az önkifejezésben. Éppen a kommunikációban csalódott amúgy, és olyan falakat emelt emiatt, amilyeneket csak kevesen képesek áttörni. Ő maga nem is nagyon törekszik rá, hogy áttörje.
Remélem, nem hagytam ki senkit. Lehet válogatni szűkebb és tágabb környezetünk brucknerszigfridjei, aromói és dömdödömjei között. Bennem lakik egy Ló Szerafin, egy Aromó, és… egy Szigfrid is.
Történetem első szereplője, a balesetes, tuti, hogy Mikkamakka. Nem csoda, hogy azóta már új élete van, és csak úgy röpköd a boldogságtól. A szipogós talán…Aromó egy kis Nagy Zoárddal. A migrénes pedig Szörnyeteg Lajos, Bruckner Szigfriddel. A gyomorfájós lehet, hogy Maminti? Ki tudja.
Ők, a valóságos szereplőim már mind túl vannak egy-két kiégésen. Mert túl lehet lenni rajta. A jó hír az, hogy van kiút.

Fotó: pixabay.com

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu