2018. május 7.
Szavak. Szeretek szavakkal foglalkozni. Kitalálni vagy máshogy használni is szeretem őket. Meggyőződésem, hogy az “agyhúgykő” az én találmányom, hogy az “energiavámpír” szintúgy az. De sajnos ezt sokan cáfolják. Az viszont tuti, hogy “Lófasz Jóska” az én szinonímám! Minden és mindenki lehet Lófasz Jóska, ami vagy aki nem szimpi, undok, pitiáner, hazug vagy kellemetlen. Erre mit hallok?! Hogy azt nem is én találtam ki, hanem Kata kolléganőm! Na, persze… átvette. És most övé a siker. Na, de vannak nekem még szavaim, szavakból fűzött mondataim, amelyek legalább ilyen ütősek. Csakhogy kezdek rájönni, hogy néha át kell írnunk a saját szótárunkat, mert megtévesztenek bennünket a régi, berögzült, megtanult jelentések. Biztos, hogy mindig rossz, aki önző? Nem lehet, hogy csak éppen önmagára talált? Biztos, hogy egy határozott “nem” mindig elutasítást jelent? Biztos, hogy a “hűség” mindig jó útmutató? Nem lehet, hogy az önmagunkhoz való hűség éppen hűtlenséget sugall? Biztos, hogy bolondnak lenni valóban bolondság? Nem lehet, hogy az egyetlen értelmes válasz vagy menekülési útvonal? És mi ébreszti vagy értelmezi át a saját szótárunk szavait? Van, amikor egy kép, ami megszólít. ” Azok a rózsaszín flamingók, amiket mutattál! Mindig azt képzelem magam elé, hogy egyszer ilyen család leszünk. ..” Van, amikor egy mese. “Fehérlófia is kijutott az alvilágból, a húsát adta érte a griffnek…” Van, amikor egy kérdés. “Te tényleg azt hiszed, hogy nem látszol?” Van, amikor a szerelem. “Férfi vagyok és férfit szeretek. Szabad ezt?” Van, amikor egy dal. “Ködtől fátyolos a szemhatár, régen tovatűnt a forró nyár…” Anyukám, tudsz még énekelni? Hosszú beszélgetésekben ezek a dolgok adnak új jelentést a megszokott szavaknak, és tapasztalatom szerint mindig furcsa ízű, meghökkentő és kemény munkát adó ez az új értelmű szó. Engem ezek a furcsa átértelmezések csavartak rá a saját belső tengelyemre. Kicserélődtek a szavaim. Kiderült, hogy a meggondolatlanság, a felelőtlenség, a lustaság, a megcsalás, a konokság, a tiszteletlenség, a lázadás, a megfelelés vagy a gondoskodás, az igyekezet, a teljesítmény sokszor egészen mást jelent, mint amit gondoltam. Beszélgeteseim alatt sokszor mások szótára is újraíródik. És akkor kezdődik csak az igazi munka. Mert az önmagunkhoz valò hűség sokszor az egész világnak ellene megy. És akkor mire hallgassunk? Vannak új értelmet nyert szavaitok?
