+36 20 529 5951 info@palackpostacoaching.hu

Hajnali vonat. Balgaságok

Hajnali vonat. Még mindig azon bosszankodom, hogy tegnap kitöltöttem egy hülye tesztet a neten, és akkora baromság jött ki, hogy megfogadtam, soha többé nem nyitom ki azt az oldalt. Hát igen, lehet játszani, csak tudni kell, mivel tesszük azt.

Bölcsek, balgák és bolondok mindig is voltak. Nem nagyon látszik elsőre a különbség. Ez szerint én bármelyik lehetek.

“A balgaság egy fecsegő asszony.” Ezt írja a Könyvek Könyve, és a folytatásból kiderül, hogy üldögél a balgaság a háza előtt, és összevissza dumál. Az emberek meg letérnek az útról, és jól elhiszik a fecsegő asszony összes hülyeségét. És megszívják. Hát ez történik.

Meg is ijedtem, hogy mit is fecsegek itt az írásaimban összevissza, úgyhogy ma mások szavait kérem kölcsön. Újabb film, újabb aranyköpések.

Gyógyító filmként tartom számon Erika barátnőm nagy kedvencét, a Liliomfit. Tuti lélekerő.

“Mari! Ha így intek, lesütöd a szemed, és nem nézel a színpadra! Comprené?” Utasítja Kamilla a nevelt lányát.

Ugyan érdemes-e tiltásokkal küzdeni a hívás, vonzódás, belsőből kifelé törekvő vágyakozás ellen?

“Persze, mi színészek már megszoktuk az ilyen cirkumistanciákat!” Liliomfi okoskodik így.

Hát igen. A poklot is megszokjuk, ha van rá három napunk. Néha jólesik a nagypofájú bohémok tét nélküli magabiztossága. Nincs is olyan?

“Nagysád! Kisasszony! Legyen férfi!…” Újfent Liliomfi fordulat. Hja. Férfi, azaz kellemes, jellemes, erős, bátor. Van ilyen!

“Az ember nem tarthat a fejében minden Gyurit, akinek tartozik.” Ez Szellemfi bölcsessége.

Nem hát. Jönnek azok észbentartás nélkül is. Bár a felejtés sokszor az egyetlen lehetőség.

“Két garas a planéta! Előre megmondja sorsát Habakuk, a jövendőmondó fehéregér!” Na, az egyik kedvencem. Manapság a legdivatosabb. A jövő kutatása igazi jól jövedelmező iparág. Mindig is az volt, de most megőrültünk, mi emberek. A világ olyan gyorsan változik, hogy minden bizonytalanná válik, ami tegnap még biztos volt. És a saját hangunk helyett Habakukét hallgatjuk. Kár.

“Itt ma vér fogja magát folyni!”

Liliomfi, a harcos. Na, ő aztán a saját eszközeivel harcol, de konfrontálódni úgyis muszáj. Bármennyire sem szeretnénk. Vagy lapulunk, vagy körmöt rágunk, vagy ütközünk. És akkor vér is folyhat.

Liliomfi Kamillának, az ölében dédelgetett majomról: “Jaj, de aranyos a pici! A kisasszonyé? Hm! Szakasztott a mama!”

Kijózanító pillanat!

Szilvay professzor: “Szókrat méregpohara óta nem volt ekkora szégyene az emberiségnek! Cudarok!”

Néha tényleg hajlamosak vagyunk túlzásokba esni, például amikor azt gondoljuk, hogy egyéni fájdalmunk egyetemes szintű. De hát nem az? Nem dőlhet össze a világ egy perc alatt? De. Akkor a professzornak mégis igaza lenne?

Mariska: “Milyen sovány vagy, szegénykém. Nincs ápetítusod?”

Azaz étvágyad. Női attributum a táplálás?

És a kedvencem a végére, Kamilla döbbent felismerése: “De… Hát ez nem a retyezáti remete!!!”

Szíve teljes odaadásával, kőkemény elvei felszámolásával, önmaga árnyékát átlépve enged utat az érzelmeinek. Édes, édes Kamilla!

Végül csak megtalálja a maga remetéjét. Mert titokban elkezdett hinni benne.

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu