Hajnali vonat. Klienseim nagy része épp valamilyen lelki gubancban ül. Sokszor nem is azzal van a gond, hogy milyen célt tűzzön ki maga elé a coaching beszélgetéseken, hanem azzal, hogy mi legyen az oda elvezető első lépés. Nos. Ebben az első lépésben hiszek a legjobban, és ez tűnik a folyamat legfontosabb elemének. Addig, amíg azt meg nem teszi, úgy érzi mindenki, hogy csak fokozódik, de legalábbis ismétlődik a problémája. Az első lépés után először tapasztalhatja meg, hogy van lehetősége a megoldásra, lezárásra vagy új út, esetleg utak keresésére. Persze, ezzel még mindig az elején vagyunk, de minek az elején?! Már nem a probléma áll kizárólagos fókuszban, hanem a lehetséges megoldás. Bátortalanabbak fókuszába pedig a felhők után bekúszik egy kis bizakodás. Azért figyelmeztetnék mindenkit, hogy az első lépés nem mindig örömünnep. Kemény feltáró munka kezdetét is jelentheti, könnyekkel és búcsúkkal.
Első lépéshez vezető lehetséges érzések:
– Totális kétségbeesés
– Kilátástalanság
– Mélypont, de a legmélyebb
– Csalódás
– Magány
– Felismerés: egyedül nem megy…
– Kibogozhatatlan hazugságok
– Nyomasztó, elviselhetetlen saját hazugságaink (Van, amikor nem is világos, mit hazudunk magunknak.)
– Fizikai fájdalom
– Szívszakadás
– Veszteség, gyász
– Egy helyben toporgás
– Kimerülés
– “Gyűlöl a kollégám ”
– “Kezelhetetlen a gyerek”
– “Megcsaltak” “Megcsaltam”
– Egy jó tanács
– Belső sugallat
– Pánik
– Kiszolgáltatottság
– Vágy a sikerre
– Vágy a társra
– Vágy a változásra
vagy… amikor egészen egyszerűen csak elegünk van magunkból, de nagyon. Tulajdonképpen az utolsó három benne van az előző gondolatokban. Mégis szebben hangzik.
A kérdés az, hogy az első lépéshez vajon legtöbbször mindig a mélyről kell feljönni? Nyilván a nagy boldogságból senki nem akar elmozdulni. De a fájdalomból annál inkább. Akkor mire is jò a fájdalom? Megmozdít? Elmozdít? Új utak keresésére ösztönöz? Nem hagy békén?
Hát nem. Az a rohadék testi- lelki fájdalom nem nagy békén. Hullámokban támad.
A klienseim nem mindig vannak tudatában annak, hogy azzal, hogy coach-hoz fordultak, már tettek egy kis első lépést. Nem frenetikus sikert, új személyiséget, kacagtató jövőt, önmegvalósítást ígér ez a helyzet ilyenkor. Az is lehet, hogy ő nem is érzi a változást. De én tudom, hogy megtörténik. Mert eddig még mindig megtörtént.
Van egy megállapodásom magammal. Minden bevételem 10 százalékát jótékonysági célra fordítom. Pontosabban, megkérem az ügyfelemet, hogy döntse el, mire fizeti ki azt a bizonyos összeget. Eddig kaptak már belőle állatvédők, sérült gyerekekkel foglalkozók, rászorulók. Az egyik legszebb esetben pedig az történt, hogy a kliens egy kétségbeesett fb. hirdetésre lett figyelmes. Egy terhes, tizenéves lány árulta a neten személyes, jobbára hasznavehetetlen dolgait. Ügyfelem pedig vett belőle olyanokat, amik biztos, hogy senkinek sem kellettek volna. Hogy mit csinált velük aztán, az már az ő dolga. De segített valakin éppen ő, aki kétségbeesett tehetetlenséget érzett, azért fordult hozzám. Nem. A problémája ott és akkor nem oldódott meg. Csak megvolt az első lépés.
Szóval, úgy döntöttem, első lépés coach leszek. Elmozdulni vágyók jelentkezését várom. Kalandorok, ne kíméljetek!