A hajnal magányos műfaj. Csak a madarak bandáznak. Mire felébredünk és ránk talál a világ, eltelik egy kis idő. A biztonságot az ismerős dolgok adják, hangok, formák, és az érzés, amikor robotpilóta üzemmódba kapcsolunk.
Ha idegen a világ vagy a szituáció, amiben ülünk, akkor keressük az ismerős vagy a megbízhatóan jó dolgokat. Kapaszkodókat.
Történetem főhőse Éva. Negyven éves, két kislány anyukája. Megbillent a házassága, most egy üres albérletben ül. Hetente váltják egymást, a ház a családé, az albérlet a menedék, hol ő van ott, hol a férj. Van idő a töprengésre, gyógyulásra. Éva rendezkedik. Kevés pénzén csak a legfontosabbakat vette meg, amivel csinosítja, kibéleli a kis fészket. A legfontosabbak: ágy, asztal, hűtő és egy lemezjátszó. Egy bakelit lemezjátszó. Az hozza vissza a régi dalokat. Éva, ha hazamegy, régi lemezeket hallgat az új lemezjátszón és énekel. Néha táncol is. Nem azért, mert vidám. Hanem azért, mert régen, amikor ezekre a zenékre bulizott, akkor vidám volt. Ezért volt fontos ez a lemezjátszó.
Azt mondja, nincs két ajtó a szívén. Nincs a rossznak és a jónak külön ajtaja. Úgyhogy ezen az egyen kell bejuttatni és kiengedni mindent.
A lemezjátszó a padlón áll. Majd szerez neki egy kis szekrényt is. Lassan. Lépésről lépésre.