+36 20 529 5951 info@palackpostacoaching.hu

Hajnali szellő

A hajnali szellő friss. Kár, hogy sokszor átalusszuk. Persze, aludni is jó. Pláne a szerelmünkkel. Ez a fránya szerelem. A totális irracionalitás. Tegnap írt egy kliens. Megoldódott a problémája. Nem tudom, hogyan, csak annyit tudok, hogy beszélgetésünk munkahelyi problémának indult, aztán kiderült, hogy egy szerelmi csalódás üldözi városról városra. Lélekben hontalan. Gondoljátok csak el. Láttatok már hajléktalan embert? Meg szoktátok szánni? Koszos? Büdös? Keressen munkát? Nos, vajon ha saját hajléktalan lelkünk kóborolna ilyen elhanyagoltan az utcán, kérne alamizsnát, turkálna érzelmi hulladékok között, egyáltalán, felismernénk őt? A mi lelkünk nem olyan? Micsoda? Mindig otthonra lel?

Visszatérve a szerelemhez: nem fogom elemezni most, mert annyira, de annyira szélsőséges, megmagyarázhatatlan, kivánt és elűzött érzés, annyi gyönyör és baj okozója, annyira vágyott és mégis ismeretlen valami, hogy…. ja. Sokan becsukják előtte a kaput. Mások kitárják, üldögélnek az ajtóban, de csak nem jön. Vannak szerencsés szerelmesek. Ők burokba kerülnek, és szárnyakat ragasztanak egymásra. Ha sétálnak az utcán, akkor “tükör testük kinyújtja/ összegyűri/ egy autóorr/ lassú elfordulása”. (Petri György: Improvizáció) Ilyen kinyúlós, összezsugorodós, egymás tükrében csillogó érzés a szerelem, ami lappanghat és felszínre törhet, tombolhat és csendben parázsolhat is. Mégis minek kell? Mégis kinek kell? Mégis miért kell, ha annyira fáj, mint annak a nőnek, aki háromszor feküdt már kórházba miatta, minden női szervétől megszabadult, csak az a ragacsos érzés nem engedi. Szexualitás? Szenvedély?

Nemrég egyik beszélgetőtársamtól kaptam egy választ. Nagyon egyszerűt. Minden benne volt kapcsolódásról, árvaságról, és arról a bizonyos testi és lelki hajlékról. Így szólt: “Tudod, mi kell? Az a begyakorolt, ismerős tíz perc! Az kell. A többi nem érdekes.”

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu