+36 20 529 5951 info@palackpostacoaching.hu

Hajnali vonat

Hajnali vonat

Hajnalban csend van az állomásokon. Csak a hangosbemondó szónokol. Monoton információ árad belőle. Mi lenne, ha egyszer olyasmit mondana, hogy “értesítjük kedves utasainkat és a vonatra várakozókat, hogy új szabályokat léptettünk életbe. Utastársaik testi és lelki épsége érdekében a csukott lélekajtókat nyissák ki. A csukott lélekajtók balesetet okozhatnak.” Lehet, hogy néhányan felfigyelnének? Vagy mosolyognának az új szabályokon?

Az emberi játszmák szabályos forgatókönyvéről azt írja Eric Berne, hogy az ismerős adok -kapok lépések mindaddig folytatódnak, míg az egyik fél le nem zárja valami váratlan fordulattal az egészet. Akkor mindketten hozzájutnak a játszma “nyereségéhez”. Ez jó nagy szar is lehet, a lényeg, hogy bekövetkezzen a játszma elején megjövendölt, sejtett vagy várt végkifejlet, és a drámai hatás. Ha elég drámai ( ez már az én továbbgondolásom), akkor valaki (vagy mindketten) lemerülnek a mélybe. A semmi legaljára. Élnek napról napra, levegőt sem véve. De… és ez izgat engem, az esetek többségében, idővel jön az elrugaszkodás. Újból és újból fölbukkanunk, kiemelkedünk, összetörünk, lemerülünk, majd elrugaszkodunk. Számomra ott van a titok. Abban az elrugaszkodásban. Ahhoz honnan van erő? Milyen forrásból?

Nemrég ezt olvastam egy hetilapban: “66 éves elvált, hajléktalan férfi keres korban hozzáillő hölgyet. Jelige: Piros rózsa…”

Testben és lélekben hajléktalan embertársam! Találd meg azt a rózsát, és erre a játékra ne felejtsd el megtanítani utastársaidat sem.

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu