+36 20 529 5951 info@palackpostacoaching.hu

Hajnali vonat. A nagymamák titka

man-3723548__480Hajnali vonat. Egyéni érzékelésünk szerint az idő lassan, máskor túl gyorsan halad. Egy biztos, a nekünk rendelt idő folyamatosan fogy. Mostani tudásom szerint nem csak az idő halad (előre?), hanem minden mozgásban van. Minden változik.

Mostani tudásom szerint, ha valami valahonnan eltűnik, oda hamarosan érkezik egy új dolog. Egyszerűen az üres tér feltöltődik,  a kiürült érzelmek, üres lélektani terek úgy viselkednek, mint egy váróterem. Lassan megtelnek, aztán megint továbbáll néhány érzés, öröm vagy fájdalom.

Néha törvényszerűséget is érzek ebben. Mintha az, ami mozgásban van (tehát minden), távozásával helyet teremtene. A követelőző új, egy születő élet, vagy egy terv, vagy egy érzés lassan (néha pedig túl gyorsan) beszivárogna és kitöltené a rendelkezésére álló teret.

Amikor az egyik barátom, vagyis a barátom úgy döntött, hogy nem akar tovább élni, én egy évre számüzetésbe vonultam. Abbahagytam a sulit és külföldre mentem. Egy év után jelentkezett egy kis élet, és a világra követelte magát.

Amikor apai nagymamám összesett és kórházba került, már nem volt tudatánál. De én bementem hozzá, és megkértem, hogy onnan, ahová készül, küldjön egy gyereket nekem. Küldött.

Vannak még ilyen történeteim nagymamákról, nagypapákról, az időt pontosan ismerő, becsülő, fájdalmas betegségükben siettető idős emberekről, akik magukkal viszik az összes bölcsességüket, titkukat, de helyet csinálnak valakinek, vagy valami újnak.

Volt főnököm tréfásan mindig azt mondta, hogy “elmegyek, de a távozásommal okozott űrt hiányom pótolni fogja…” Néha tényleg csak annyi marad. A hiány, ami legalább fáj, és ebből tudjuk, hogy aki velünk volt, fontos volt, szerettük, nyomot hagyott.

Mivel az idő telik, nehéz a fájdalmat annak hevességében megőrizni. Sok a teendő, napi apróságok, elfogy a vécépapír, megéhezünk, kis feladatokkal küzdünk, bosszankodunk, hiszen mi ez ahhoz képest, hogy valaki  vagy valami útra vált belőlünk. (A jobbik részem…énekli Cseh Tamás.)

Mostani tudásom szerint egy dolgot tehetünk. Vigyázunk az időnkre. Ez számomra embertpróbáló feladat. Ezért mindenkinek erről prédikálok. És néhány embertől időt követelek.

Hogy mi köze ennek a coachinghoz? Nagyon is sok. Fontos kérdés, hogy minek adsz időt? Fontos kérdés, hogy kinek adsz időt? Fontos kérdés, hogy mindek adsz teret? Kinek adsz teret? És ki vagy mi üldögél a várótermedben? Mi távozott? És várod-e az érkezőt? Vársz-e egyáltalán valamire? Mire vársz?

 

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu