+36 20 529 5951 info@palackpostacoaching.hu

Hajnali vonat. Suttogás…

A hajnali vonaton indulás előtt mindig suttognak az utasok. Vagy nagyon halkan beszélnek. Eddig csak egyszer volt kiabálás, amikor késett a vonat, és néhány utas üvöltözni kezdett a kalauzzal.

Andrea, mai főhősöm (nem hagyományos értelemben vett kliens, de valami olyasmi), utálja az üvöltöző gyerekeket. Pontosabban nem tudná megmondani, miért. Magát is utálja, amikor üvöltözik. Amúgy nem tud leszokni a körömrágásról sem, de nem ezzel a problémával fordult hozzám. Az a baja, hogy féltékeny a volt férje új életére, és nem akarja ezt érezni. Le akarja tenni azt a terhet.

Egyik beszélgetésünkre izgatottan érkezett. Elmesélte, hogy ismét megnézte a Forrest Gump című filmet, és az egyik jelenet benyomott nála egy kapcsolót. A kulcsmondat akkor hangzott el, amikor Jenny ( Forrest barátja és szerelme) meglátja a régi házukat, ahol az apja rendszeresen molesztálta, és elkezdi kővel dobálni, aztán zokogva összecsuklik. Ekkor gondolja Forrest a következőt: “Azt hiszem, van úgy, hogy az embernek nincs elég köve.” Andrea ennél a mondatnál kirohant az erkélyre, és rátgyújtott, pedig nem dohányzik. Rájött, hogy a volt férjétől közös életük során, gúnnyal, kioktatással, érzelmi játszmákkal szépen, lassan, módszeresen ő vette el a harcos köveket.

A következő beszélgetésünkkor ennél is tovább ment. Odáig jutott, hogy ő voltaképpen saját magát is megfosztotta már a kövektől. Azt sem tudta megmondani, hogy mikor dühöngött, tombolt, sírt utoljára. Nem az apróságok vagy vélt sérelmek fölötti dühkitörésekre gondolt, mondja, hanem saját fájdalmára, akaratának, belső viharainak a szabad áramlására. Mikor erre rájött, ránézett a lerágott körmeire. Eszébe jutott, hogy a harcot foggal és körömmel vívják. Hogy az igazságot tíz körömmel kaparják ki. Hogy ragaszkodni valamihez körömszakadtáig szoktak. Ránézett a megcsonkított körmeire, és majdnem, de csak majdnem sírni kezdett.

Legutóbb azt mesélte, hogy állandóan a Sörgyári capriccio Pepin bácsija (Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio) jár a fejében, amikor vidáman rikkantja: “Nem én kiabálok, hanem valaki itt bennem!”

Andrea most azt tűzte ki célul, hogy megnöveszti a körmeit. De nem megy neki. Viszont már legalább akarja. Visszaszerzi a köveit, és szeretne kiabálni, amikor valaki ott benne rákezdi. Sírni is szeretne végre, olyan igazit. Most itt tartunk.

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu