2018. május 18.
Vass Gizella veleméri lakos, kilencvenegynéhány évesen halt meg kidőlt-bedőlt falú sárkunyhójában, pár éve. Akkor már a helyi önkormányzat gondoskodott róla, se kutyája, se macskája nem volt. Háza a falura maradt, múzeumot csináltak belőle, annak az istállójában várja gazdáját évtizedek óta Vass Gizella biciklije. Vass Gizella módos, dolgos családba született, Velemér vasokszeri szegletébe (csodálatos szó a szer, ezer jelentése van: eszköz, csoport, rész, segítő, munkadarab…..azaz: szerszám, szervezet, vegyszer, Vasokszer, Ópusztaszer,szerelem…). A szülei mindent megadtak neki, tejben-vajban fürösztötték, munkától kimélték,amennyire lehetett, taníttatták. De! Nem mehetett a többiekkel fonóba, bálba, nem barátkozhatott…féltették. Pedig lett is volna mivel mennie, mert neki volt a legfényesebb biciklije! Már akkor biciklije volt, amikor a környéken még senkinek. A derék, szorgalmas, dolgos szülök féltő szeretetében teljesen magányosan nevelkedett, reménykedett, élt és halt Veleméren Vass Gizella. Nem ment férjhez, nem lettek gyerekei, a háza szinte rádőlt, idősen, betegen, elzárkózva mindenkitől, így halt meg. Nem ült azóta sem senki a drága biciklin, amelyik egyre reményvesztettebben árválkodik a zugban. Engedjétek biciklizni a gyerekeiteket.
