Hajnali vonat. Ma nem ülök rajta. Csak lélekben. De egy fontos gondolatra ébredtem, és…bár a coach nem tanàcsadó, így hét elején mégis egy tanáccsal kezdem: Ne rúgd ki a sámlit az alól, akit szeretsz!
Néha abban a szerencsés helyzetbe kerülünk, hogy képesek vagyunk együttműködni, közösen alkotni, támogatni szerelmet, kollégát, szülőt, gyereket.
Aztán történik valami. Valami, ami nem az elképzelésünk szerinti, zavaró, vagy az akaratunkkal, terveinkkel nem egyezik, dühöt vagy bosszúságot okoz, vagy ami a legrosszabb: nem értjük. Nem értjük, hogy hogy történt, az istennek se! De megtörténik.
És szeretnénk magyarázatot kapni.
És vagyunk olyan ostobák, hogy, egyrészt nem látjuk a magunk szerepét a folyamatokban, (hogy történhetett ez meg?, hiszen én mindent megtettem…miért tette ezt velem, miért tűnt el, csalt meg, csapott be, tagadott ki, hiszen olyan jól működött…), másrészt, meg akarjuk magyarázni magunknak. Megérteni azonnal, megoldani azonnal, megfogni valami konkrét dolgot, megkapaszkodni belé, keresni a bizonyosságot a bizonytalanban.
Ha mindeközben úgy látjuk, hogy az a másik nem osztozik ebben, előbb-utóbb dühösek leszünk. Ő miért nem érez úgy mint én? Mi jár a fejében? Miért nem beszéli meg velem? Miért nem szenved?
A lelki vakság és a düh nagyon rossz kombó. A más ritmusban működő, más megoldásokkal dolgozó, más érzelmi állapotban lévő partner, szülő, gyerek, kolléga egyre zavarodottabb lesz, mi pedig ….mi pedig szintúgy. Innen már csak egy lépés kirúgni a sámlit….
Hiszen ki tudná jobban, mint a legközelebb álló, hogy annak a másiknak mi fáj, mi dühíti, mi bizonytalanítja el a legjobban. Ott áll egymással szemben két dühös ember, nyakán a kötéllel, és vad haragukban vagy mély csalódásukban már nem a szövetség a fontos. Hanem, hogy ki rúgja ki a sámlit a másik alól előbb.
Na jó, gondolhatjátok, hogy a hétköznapok csatája nem ilyen nagy tétekkel zajlik. Nem hát. Kezdetben elég egy kis repedés, egy picurka hazugság, elhallgatás, konfliktuska.
Egyszer régen, egyik reggel csinosan öltöztem fel. A férjem végigmért, és azt kérdezte: ma is kurvának öltözél?
Sámli durr…
Egyszer régen egyik szerelmem azt kérdezte: Megyünk ma futni? A válaszom cinikus és elutasító volt: Mi van, keresed a közös programot?!
Sámli el…
Szilánkok, mozaikok.
Elégszer megtapasztaltam már, hogy ha veszekedésig fajul a dolog, az egyetlen szerencsés végkimenetel az, ha az a fél enged, aki kevésbé van kiborulva. Sajnos nem így szokott történni. Mert aki erősebb, az navigál, és addig- addig csinálja, míg ki nem rúgja azt a rohadt sámlit.
Szóval, hajnali töprengésemben odáig jutottam, hogy minden kapcsolat, családi, baráti, kollegiális, szerelmi….tehát minden kapcsolat akkor tud szintet lépni, megerősödni, valódi szövetséggé válni, ha kiállja a sámli-próbát.
A legjobb persze idáig el sem jutni. De az ember egója sajnos mindig nagyon aktív.
Tehát:
- Ha nem tudod a választ, attól még van válasz.
- Ha nem nálad van a válasz, még nem biztos, hogy rossz lesz, ami bekövetkezik.
- Ha önmagadban agyalsz, bűnbakot fogsz találni.
- A bűnbakra dühös leszel.
- Azt hiszed, megtaláltad a választ.
- Elkezded gyengíteni őt. (És ezzel magadat is.)
- Ha nem gyengül,te felerősödsz. Ha gyengül, akkor vagy megelégszel ennyivel, vagy vérszemet kapsz.
- Valami azt súgja, nem jó az irány, ne csináld.
- Leszarod. Dühös vagy.
- A düh energiát ad.
- Előbb vagy utóbb megütköztök.
- És valaki kirúgja a sámlit…
Az ilyen csaták után pedig ott áll egymással szemben két kiüresedett, kiábrándult ember, akiknek pedig még így is, még mindig lenne esélyük megölelni egymást.
És ha nem így történik, akkor egyikük megbetegszik, balesete lesz, felforr a hűtővize, kizárja magát a lakásból, rosszul teljesít a suliban ilyenek….
Az összekapaszkodó, vidám emberekből összeláncolt, szomorú emberek lesznek.
Nem azt mondom, hogy mindig ez van. Azt mondom, hogy van ilyen is.
Negy lelkierő, önuralom, és szeretet kérdése, hogy kirúgod- e a sámlit az alól, akit szeretsz. Ne tedd.
Hagyd egy kicsit békén. Hagyd egy kicsit gurulni. Hagyd, hogy megtalálja a maga megoldását. Ebben támogathatod.
És szállj le te is a sámliról.
Napi coach kérdésem pedig ez:
Mit jelent számodra az a szó, hogy szövetség?
Foto: pixabay.com
