+36 20 529 5951 info@palackpostacoaching.hu

Hajnali vonat. Maszkok és szerepek…

Hajnali vonat. Maszkok és szerepek...

Hajnali vonat. Bár nem utaztam rajta, fél négykor azért biztos ami biztos, felébredtem. A tükörképem sajnos őszinte volt.

Jobb lett volna, ha hazudik egy kicsit.

Ebben a mostanság divatos nagy őszinteségi-légyönmagad rohamban úgy érzem, sokszor kidobjuk a legjobb maszkjainkat.

Hormonok, vegyületek, genetika, pillanatnyi lelkiállapot határoz meg bennünket. Elhatározásaink, cselekedeteink tiszták és jól követhetőek az agyban, de már kuszák, ellentmondásosak a tettekben.

Néha igenis jól jön egy maszk. Néha igenis segít egy szerep. Néha kifejezetten oltalmazó valamilyennek látszani, ahelyett, amik vagyunk.

Néha azt gondolom, az ismeri igazán önmagát, aki tudja, hogy mikor melyik maszkjáért nyúl. Hiszen ő pontosan felismeri a szerepet, sőt, ő aztán mindig tudja, ha szerepben van.

Jaj, annak, aki meggyőződéses igazmondó és őszinte, kinyilatkoztatásokban beszél, és nem kérdőjelezi meg önmagát.

Nem, nem a belső harmóniáról beszélek. Hanem arról, hogy a kerék forog. Ami ma igaz és szép volt, az holnapra rémálommá válhat.

Ha a viharos tengeren hajózol, igenis kell egy hajóskapitány. És mi van, ha fél? És mi van, ha félsz? Vedd föl a maszkot, és játszd el a szereped. A helyzeted úgy kívánja. Majd a vihar után lehetsz ismét gyáva. Hacsak nem jöttél rá közben arra, hogy ha el tudtad játszani, akkor akár kapitány is lehetsz.

Napjaink varázsigéi sokszor kötnek gúzsba, vagy visznek tévútra.

“Valósítsd meg önmagad!” Hát ki a fenét valósítanék meg egyébként? Mintha folyamatosan valami nagy tettet kellene előkészíteni, mert ami vagyok, az nem elég…

“Légy önmagad!” Mondják, majd ugyanott elárulják, hogy hogyan tedd. De önmagadhoz önmagadat kell meghallgatnod. Tovább megyek, számtalan szerepet és maszkot kell kipróbálnod. És lesz, ami ad, és lesz, ami elvesz. Nem a pozitív- negatív mérleg a lényeg, hanem, hogy ezekből mit fogsz be a vitorládba.

“Te magad vagy önmagad gátja! Magunknak építünk falakat” .. ismerős? Már rosszul vagyok, ha meghallom. Jobban szeretnék valami olyasmit olvasni, hallani, látni, hogy ha képes vagy falakat építeni, akkor utat is tudsz rakni ugyanabból a kőből. Vagy…szépek a falaid, fessünk rá virágot! Lehet, hogy nem első lépésben kell Supergirl/boy jelmezét fölvenni. De egy kicsike szerepecske igenis kell. Csak úgy, az önvédelem miatt.

Nem hiszem, hogy Chaplin maszkja és kalapja hazugságot rejtett. Inkább játék volt egy másféle igazsággal. Kifejezési forma, mód, amely így lehetett a legmegfelelőbb számára.

Hogy mikor vagyunk igazán önmagunk? Mindig. Hazugságainkban is meg igazságainkban is. Maszkjainkban és szerepeinkben is. A fellépti díjat úgyis mi fizetjük. Akkor játékra fel. És jól kell játszani. Mert csak egy előadás van.

Fotó: pixabay.com

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu