+36 20 529 5951 info@palackpostacoaching.hu

Hajnali vonat. Akiknek bejött az élet…

Hajnali vonat. Akiknek bejött az élet...

Hajnali vonat. Valahol azt olvastam, hogy a sikeres ember egyik ismérve, hogy korán kel. Ez az! Akkor ezt a feltételt kipipálhatom, és bízhatok a sikerben.

Most, hogy költözködöm, sok régi baráti emlék kerül a kezembe. Csorog is a nyálam, mert ezek az emberek ma már többnyire szupersztárok abban, amit csinálnak. Könyvszerkesztő, irodalmár, üzleti coach, ruhatervező, tévés, színész, vállalkozó, gyerekgyáros, grafikus… ilyenek. Az az egy igazán közös bennük, hogy mindez, amit most csinálnak, huszonhat évvel ez előtt inkább hóbortjuk volt, mintsem a családjuk által támogatott céljuk. Amit feladatul kaptak (kaptunk), az a tanári és egyéb diploma megszerzése volt. Amiről a szegedi kocsmák mélyén álmodoztunk, az pedig valami ettől igen távolra eső dolog, abból a perspektívából valóban inkább álom.

(Én, a magam részéről gyerekkoromban színésznő akartam lenni, és egyszer kaptam is egy férfiszerepet a Pygmalionban, de feledhető alakításom és a parókám kijózanító erővel hatott rám. Azóta inkább másik fő szenvedélyemnek, a beszélgetésnek hódolok.)

Visszatérve a “hóbortosokra”, akik szépen rótták is a számukra kijelölt utat, azért mindig ébren tartották a vágyakat is, és sokszor családi botrányok árán sem tágítottak. Milyen jól tették.

Egyszer volt szerencsém Ranschburg Jenővel interjút készíteni. A sok jóból, amit elmondott leginkább az ragadt meg bennem, amit a fiatalkori konfliktusokról mesélt. Azt mondta, igenis kell konfrontálódni, ellene menni, le- és elszakadni, megütközni a szülőkkel, tanárokkal, kikényszerített elvárásokkal, mert ha ez nem történik meg, komformistává válik az ember. Nem a jó gyerek a jó gyerek. A jó, engedelmes, szorgalmas, ütközésektől mentes gyerek, ha nem törekszik saját világa megalkotására, felnőttként könnyen beleszürkül a saját életébe.

Azok a barátaim, akik évtizedekig táplálták a szívüket rabul ejtő furcsa hóbortjaikat, most már nem bolondok mások szemében. Hanem profik.

Nem állítom, hogy az ő útjuk ettől egyszerűbb. Sőt. Jogászként vagy tanárként lehet, hogy kanyarmentesebb lett volna ez az út. De nem maradt bennük az a kínzó, pusztító kérdés, hogy “mi lett volna, ha… akkor…”

Ha pedig most a kardotokba dőltök, és azon pityeregtek, hogy nemhogy nincs hóbortotok, de még álmodni is elfelejtettetek, akkor ajánlom figyelmetekbe dr. Fügi Sarolta pszichiáter hozzám intézett szavait, amit egyszerűen csak úgy az utcán mondott, és tett helyre vele:

“Irigyled azokat, akik gyerek koruk óta tudják, hogy mit lesznek, ha felnőnek? Ne tedd. Milyen unalmas lenne most neked. Vedd észre, mennyi lehetőség van még. A tehetséged keresi a megnyilvánulási formáit. ..”

Ez nagyon jó. Azóta is keresi. De nem unalmas, az biztos. Life coachként pedig különösen nem az. Új nézőpontból a világ is új arcát mutatja.

A mostanában hallgatott meditációim úgy végződnek (ha nem alszom el), hogy “maradunk híveid az örvényben”. Ez jó. Ez tetszik. Ez valami igazán mozgalmas dolgot ígér.

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu