Hajnali vonat. Kellemes, dunsztos a légkör, barátságos pálmaházi hangulat van. Mégsem szerepel a céljaim közt, hogy kocsival utazzam a továbbiakban, sok ember életét megmentem ezzel. Na, meg így tudok pötyögni ezen a telefonon is, bár ez kissé macerás…
Megvallom őszintén, bár a coachingban nagyon fontos a célok kitűzése, én a bakancslistát személy szerint kifejezetten utálom. Először is, eszem ágában sincs feldobni a bakancsomat, másodszor pedig, rendkívül frusztrál, harmadszor, úgy tapasztalom, hogy sokszor inkább bánatot, mint örömet okoz a lista dédelgetése. Mondok egy példát.
Józsi bácsi jó ember volt, szerette az életét. Aztán beteg lett, meghalt. Műhelye falát újságból kivágott, bekeretezett képek díszítették. Vízesések, távoli egzotikus tájak. Nemrég szükségem volt képkeretekre. És végtelen szomorúságot okoztak ezek a kifakult, poros képek. Egy jó, szorgalmas ember sosem teljesült álmai. Persze, ettől még boldog élete volt. De akkor is.
Szóval bakancslistát innen, komfortzónán túl… aha. A másik utálatos. A megtévesztő. A komfortzóna. Hiszen nem is komfortos legtöbbször. Még ha kényelmes, az hagyján. De attól tartok, inkább ismerős környezet. Aki szeretet nélkül nő föl, annak ismeretlen lesz az, hogy mit is kéne éreznie, amikor szeretetet kap. Neki nem az ölelés a komfortos. A zajos, ordibálós családok gyerekei vágynak a békére, de ismerős közegük nem a nyugodt vitarendezés. Hanem a robbanás. Robbanás után jön a komfort. (Hiszen ez van az ismerős kottában.) Nem azt mondom, hogy ne törekedjünk a változtatásra, dehogy. Csak azt, hogy amit komfortosnak hiszünk, az sokszor pusztán ismerős. Még ha rossz is.
Nyitva is hagyom ezt a témát, inkább ugrok egyet, de a célt nem engedem elveszni. Hiszen erről akarok írni. A SMART célokról. A betűszónak többféle fordítása is van, a lényeg így is megragadható. Ezek az úgynevezett okos célok jól használhatók a hétköznapokban.
S: specific. Azt mondják egyesek, hogy konkrét. Nekem jobban tetszik a “speciális, személyre szabott” értelmezés. Például az nem konkrét cél, hogy szeretnék nagyon boldog lenni. Az mondjuk konkrétabb, hogy le akarom tépni a pasim tökét. Vagy az elég személyre szabott, hogy izmokat szeretnék növeszteni, esetleg: nyitni szeretnék egy galériát. Az is konkrét, hogy sárgarépaként akarok újjászületni, de szerintem hiábavaló.
M: measurable. Mérhető. Hát igen. Ez már nehezebb. Mondjuk két mellet szeretnék növeszteni, nem hármat. Vagy négy kilót szeretnék lefogyni. Esetleg két feleségét akarok egyszerre, vagy inkább két életet. Rátok bízom, kellő komolyságot várok.
A: achievable illetve attractive. Két fordítás, két jelentés. Elérhető vagy kihívást jelentő, attraktív. Nekem ez utóbbi tetszik jobban. Nyilván nehézkes az a cél, amely azt fogalmazza meg, hogy sakkozni szeretnék az aliennel. De aki ufót akar látni, az sincs könnyebb helyzetben. A kihívást jelentő azt sugallja, hogy olyan célt tűztünk ki, amiért kemény erőfeszítéseket kell tennünk. Ezzel magunkat is felértékeljük, hiszen képesnek érezzük becses személyünket arra, hogy plusz kompetenciák birtokában átugorjuk a saját árnyékunkat. A “nem fogom megölni a gyerekemet, ha nem mosogatott el” pl. elég erőfeszítő dolog, de intenék mindenkit a nemmel kezdődő mondatok megfogalmazásától ebben az esetben. Az igenek hasznosabbak. Igen. Sétálni az űrben elég erőfeszítő, de sétálni a zűrben…ja. Az is az.
R: relevant vagy realistic. Megint két fordítás. Fontos vagy reális illetve még a motiváló variáció is forog a köztudatban. Ezek önmagukért beszélnek. Ha fontos az, hogy le tudjak futni 10 kilómétert, akkor az kellően motiváló is egyben. Hogy reális-e? Még akkor is reális lehet, ha lábak nélkül születtem, de pèldául egy medúzát simán lebeszélnék róla. Lehet, hogy ezért sem jön hozzám coachingra.
T: time-boxed. Időben meghatározott.
Ez a kulcs számomra. Hogy milyen időfaktort rendelünk a célunkhoz. Isten hat napot adott a világteremtésre, szerintem nekünk ennél egy kicsit több kellene. De ha azt tűzzük ki, hogy egy éven belül szeretnék megtanulni ufóul úgy, hogy az ufóboltban három pelenkát tudjak venni az elárvult ufógyerekeknek, az már jobb egy kicsit. Mondjuk itt a reális faktor sérül egy kicsit. Lehet, hogy a medúza is le tud futni tíz kilométert, ha az időtényezőt évmilliókban határozza meg.
Én pl. három évet adtam magamnak arra, hogy jól működő coach legyek. Egy évet arra, hogy elveszítsem vagy megtaláljam az igaz szerelmet, és két hetet arra, hogy lefogyjak két kilót.
Ez a kis időhatározó nagyon kedvelt eszközöm. Szinte szórakoztat, hogy mennyi időt szabok, és azt miként teljesítem, avagy hogyan szabotálom el.
A coaching beszélgetések általában kéthetente esedékesek. Két hét alatt az egész világ képes megváltozni körülöttünk, bennünk. Sőt. Elég egy pillanat. Míg megfogan egy gondolat, egy gyermek, egy terv. De azért van ezeknek egy láthatatlan előkészületi ideje is. Szóval éljünk a SMART célok eszközével. Mert az olyan, mintha egy kicsit kezünkbe vennénk a sorsunkat.
Fotó: pixabay.com
