+36 20 529 5951 info@palackpostacoaching.hu

Hajnali vonat. Nem megmondtam, hogy bontott csirkét hozzál

message-in-a-bottle-3437294__480.jpgHajnali vonat. Eleinte szórakoztató, majd később vérre megy a tévedések vígjátéka. A felek közötti furcsa, félresiklott párbeszédek az idegek lassú felőrlődésén keresztül vezethetnek a kapcsolat szakadékába.

Az egyik baj az, hogy a párbeszédben résztvevő felek nem azt a választ kapják adott szituációban, ami a legjobban esne nekik. Vagy, amire számítanak. Pontosabban, lehet, hogy azt kapják, amire számítanak, de valami mást szeretnének, valami fincsit, megerősítőt, kedveset.

Példa1: A férfi elmegy a boltba vásárolni, hoz is mindenfélét. Örül, hogy túl van a tortúrán, és joggal reméli, hogy hamarosan mehet pecázni.

Ehhez képest a társa:

– kiakad, hogy nem bontott csirkét hozott,

– újabb feladatot talál, ki, mondjuk fűnyírást,

– elmulasztja megdicsérni, vagy legalább elismerni, hogy erőfeszítéseket tett,

– bánatos, gonddal teli arccal üldögél otthon, mert valami világfájdalom emészti,

– emlékezteti arra, hogy attól, hogy bevásárolt, még nem egy hős, és ez természetes, és … és… és…

– elpakolja a cuccokat, majd csalódottan állapítja meg, hogy nincs teli a hűtő, és a pénz manapság nem ér semmit.

Példa2: A nő vásárol egy hasznos holmit a szerelmének. Örömmel átadja.

A társa:

– megköszöni, majd ott is hagyja a konyhapulton,

– megköszöni és közli, hogy az a másik valami jobban tetszett volna neki, de ez is jó,

–gyanakszik, hogy a nő vett magának valami drágát, és ez itt most csak amolyan kompenzálás

–megköszöni és szívből örül neki, de ez az öröm nem olyan harsány, mint ahogy azt elvárják, ezért konfliktus bontakozik ki

–megköszöni, de magában annyira elképed a dolog haszontalanságán, céltalanságán, hogy adott pillanatban kidobja/megsemmisíti/egyebek

–megköszöni, örül, majd javasolja, hogy cseréljék át olyanra, ami tényleg tetszik is neki.

Valahol azt olvastam, hogy a nők állandóan azon gondolkodnak, hogy mire is gondolhat a férfi, de sokkal többet gondolkodnak ezen, mint amennyit a férfiak egyáltalán gondolkodnak.

Nem tudom, hogy van-e ilyen markáns különbség a nemek között, de azt igen, hogy a másik fejével gondolkodni, és a másik fejében rendet rakni: meddő küzdelem. Ez olyan, mintha praktikusan átrendeznénk a barátnőnk konyháját. Nagyon remek, csak ő onnantól kezdve nem nagyon találna semmit.

Mindenestere sok félreértelmezett, vagy meg nem kapott válasz, vagy éppen a másik torkán lenyomott akarat, vagy éppen belemagyarázott igazság olyan nagyon fel tud halmozódni, hogy a végén egy kis, pitiáner vita vagy közlés is robbanást okoz.

Ilyen kor jön az újabb fordulat. A belső monológok, amelyeket úgy folytatunk, hogy meg is válaszoljuk azt a másik nevében, és ezen a megválaszolt dolgon aztán addig spilázzuk magunkat, míg a végén eljutunk a verembe esett mérges kismalac szintjére, aki csak azt kiabálja ki a gödörből a nyuszinak, hogy csessze meg a létráját.

Na, de van még újabb fordulat is. Amikor a sáncok mögül kommunikálunk.

Dühből vagy gyűlöletből vagy végső elkeseredésből, megbántottságból írjuk, mondjuk a magvasakat.

És milyen válaszok érkeznek erre?

Ha békítő szándékú, akkor az a baj. (Nem békülök!)

Ha praktikus, akkor az a baj. (Tuskó! Érzelmekről van szó!)

Ha szerelmes, akkor az a baj. (Nem szeretsz! Csak úgy csinálsz.)

Ha előremutató, akkor az a baj. (Közös út??? Amikor jelenünk sincs?)

Ha múltidéző, akkor az a baj. (Nosztalgia… brühühühühü.)

Ha lezáró, akkor az a baj. (Lezárt. Eltaszított. Lecserélt.)

Ha vicces, akkor az a baj.(Nem vesz komolyan.)

Szóval az egyik a semmi dobozában üldögél, a másik pedig az összegabalyodott hálójában tekereg, és mindketten azon gondolkoznak, (amikor nem gyűlölnek), hogy mi is volt a baj azzal a bontott csirkével.

Aztán valaki ír egy mélyről jövőt megint, és azt a választ kapja, hogy, ja egyébként a laptop töltője meg a táskában maradt, vagy kiégett egy izzó a kaméleon terráriumában, esetleg a gyereket holnap fogorvoshoz kell vinni. Mi??? Mi a fészkes fene? Ennyi csapódott le a lélektanból?

Sokszor képesek vagyunk egy válasznak annyira nekiütközni, hogy azonnal kinyílik a légzsák. És ott állunk betört orral.

Az van, hogy gyanakodjunk magunkra, ha indokolatlan rohamaink vannak a másik vélt vagy valós tettei miatt. Az van, hogy rendet rakni csak a saját konyhánkban érdemes. Ha nem egy nyelvet beszélünk, akkor vagy megtanulunk a másikén, vagy sosem fogunk igazán kapcsolódni. Ha pedig egy hajóban evezünk, célszerű egy irányba haladni. Ja, és még valami: ha megtalálod az igazi társad, akkor tanulj meg küzdeni érte foggal és körömmel, és adott pillanatban örülj a bontott csirkének is. Vagy fordulj valakihez, aki meghallgat úgy, hogy nem sétálsz közben érzelmi aknamezőn.

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu