Blog

Hajnali vonat. Tanultam régebben egy csodás asszonytól egy remek almás pite receptet. Nagyon egyszerű (mégsem tudom fejből), szinte elronthatatlan, és isteni az íze, jó sok alma kell bele.

Most valami olyasmi jutott eszembe, hogy néha egy almás pite is képes a varázslatra. Az is a neve: mesealmás.

Épp az imént bőgött itt a kamasz lányom, és a mondandója végén kibökte, hogy jó lenne abból az almás pitéből. Apámnak is bejön, azt mondja, ilyet utoljára a nővére sütött, és a Csöpiét nagyon szerette.

A mesealmást már Hollandiába is elvittem, ott is nagy sikert aratott, bár az a sütő nehezen sütötte át. De azért összejött.

Most pedig azért jutott az eszembe, mert vannak úgy a dolgok, hogy sehová sem haladnak. Se előre, se hátra. És hiába agyalunk, nem találunk rendszert a káoszban. És ilyenkor sokat segít, ha munkát adunk a kezünknek, engedjük, hogy létre hozzon valamit.

Volt nekem egy csodálatos óvónénim, az Éva óvónéni. Egyszer valami förtelmes rajzzal álltam elé, összevissza kusza vonalakkal, és nagyon vártam a csodát, hogy feloldozza a rajzocskámat, és attól majd nem látom csúnyának. Fogott egy színest, rajzolt bele néhány vonalat, és azt mondta: “Látod? Ez egy fészek!” Egyből rend lett a káoszban. Rendszert kapott az összevisszaság, értelmet a firka, jelentést a kuszaság.

Amikor csak úgy téblábolok a szétgurult gondolataim között, jó, ha van valaki, aki kér tőlem egy mesealmást. Célja lesz az elkövetkező perceknek, készül valami finom, aminek illata, íze is van, elfoglaltságot ad, örömöt okoz.

Miközben a sok különböző összetevőből összeáll egy massza, aztán kisül a pite, átformálódik, megváltozik, kedvemre való lesz az anyag, aközben a gondolataim is zabolát kapnak egy kis időre, és a sütivel együtt azokból is kisül valami.

Van egy receptes könyvem. Sütemények leírásai vannak benne. Mindegyik sütemény egy-egy ember, akitől kaptam, aki megosztotta velem, aki elárult egy kis titkot, beavatott.

Amikor elkészítem ezeket, varázsolok is egy kicsit. Megidézem azt, akitől származik a recept. És jönnek vele együtt a szavak, gesztusok, ízek, fortélyok. Hát mi ez, ha nem lélekgyógyászat?