+36 20 529 5951 info@palackpostacoaching.hu

Hajnali vonat. Kicsit később kezdtem most írni, de a késés indokolt.

2018. április 25.

A nagylányomat bámultam a Nők Lapjában. Jaja, ott. Átváltoztatták nővé. Sajnos a néven is kalapáltak egy kicsit, nem csak a stílusán, Ratkaiból Rátkai lett… hu, milyen mérges lesz, ha meglátja! Elég hosszú utat jártunk be mi ketten. Egy coach a személyisegével coachol. A személyiségemet az életem is alakította. Abban pedig benne vannak ezek a büdös kölykök. Mivel a nehéz helyzetekben erőforrásainkat saját gyötrelmeinkből is meríthetjük (bizony!), írok most egy palackposta üzenetet valakinek. Valakinek, aki döntés előtt áll. Nem tanács. Nem kérés. Nem kényszer. Egy egyszerű üzenet, valaki meglátja, kihalássza, és elolvassa. Ha nem neki szól, visszadobja a vízbe. Nos. “Kedves Ismeretlen! Negyvenhat éves vagyok, tele tervekkel, ötletekkel. Pedig huszonhárom évvel ez előtt biztos voltam benne, hogy vége az életemnek. Akkor láttam meg ugyanis a két csíkot a terhességi teszten, diploma előtt, szakítás után. Akkor még nem tudtam, hogy a baba szívhangja milyen. Nem tudtam, hogy milyen két nap vajúdás után ordítani a szülőágyon. Nem tudtam, hogy egy gyerek akkor is éhes, ha szülés utáni depresszióban vagyok. Nem tudtam, hogy egy kisgyerekes anyát is meg lehet csalni. Nem tudtam, hogy egy kisgyerekes anya is csalhat. Nem tudtam, hogy két hírolvasás között meg lehet járni a bölcsit oda és vissza, babakocsival. Nem tudtam, hogy reggel nyolckor Bebi barátnőm pálinkájától fogok lenyugodni, miután ordítva szaladok dolgozni az óvodából. Nem tudtam, hogy lehet sírni azon, hogy átússza a nagymedencét. Hogy bőgök majd, amikor elkészül az első diákigazolvány. Hogy hetvenkét iskolai beírás után Vekerdy Tamás fog vigasztalni egy interjúban. Hogy elvégzi a kéttannyelvűt, pedig azt tanácsolták neki, hogy felejtse el az angolt. Hogy hasba vágja D-t a sulivécében, mert az bántotta. Hogy röplabdázni fog, miközben én rettegek a labdától. Hogy tökig elázva, igazolványok nélkül esik be a felvételire, ahol lenyomja a dumát, majd vigyorogva elrohan. Hogy sérült gyerekekkel akar foglalkozni, mellettük csúszik-mászik boldogan, és másról sem dumál, mint az ő nagyszerűségükről. Nem tudtam, hogy miatta hányszor lépem át önmagam, hányszor futok fel a csúcsra, hányszor megyek pokolra. Nem tudtam, hogy ha meghallgatom, akkor egy új, ismeretlen világba csöppenek, hogy láthatom a teremtést magát, és kísérője lehetek valakinek, aki engem feltétel nélkül, soha el nem fogyó türelemmel és végtelenül szeret. Minden szarságom ellenére. És azt sem tudtam, hogy lesz neki még egy húga is… Szóval Kedves Ismeretlen! Azt üzenem, hogy csakis arra hallgass, amit a belsőd súg. Mert súgni fog. És ha el kell érkeznie valaminek, az megtalál. Ha pedig nem kell jönnie, akkor is nyisd ki az ajtót, hogy az az ismeretlen, furcsa idegen érzés betaláljon hozzád, és a te következő lépésedet megmutassa!” Ennyi a palackpostám. Várom a tiéteket. Névvel, név nélkül, sms-ben, bárhogy. Két mondat is lehet. Egy is. Írjatok.

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu