2018. április 23.
…10 percem maradt az ébredésre, öltözésre, vonat elérésére. Fontos, hogy cipő és szemöldök nélkül ne induljak el. Hálás voltam annak, aki feltalálta a cipőfűző végén azt a műanyag csücsköt. Sokat segített vele. A szemöldök meg ugye kell, ha az ember szeretné, hogy legyen arckifejezése. Bár reggeli kávé nélkül!?? Mai történet : meditációs szöveget hallgattam otthon. Valami újrakezdéses témában. A lényege az volt, hogy képzeljek el egy házat, amiből minden értékét mentsek ki, majd rombolják le a porig, és keressek egy újat, járjam körbe, lakjam be, ez az új életem. Nagyon nehéz volt lerombolni ám! Nem is ment egyből. Végül felgyújtottam…még könnyeztem is. Egy icipici erdei faház, inkább viskó volt a képzeletemben. Nagyon meghitt, egyszerű és barátságos.( A magyarázat szerint ez volt az eddigi életem. ) Fura, mert ébren soha nem vágyakoztam erdei kisházakba! Soha. Pláne sűrű erdőbe, mint ez volt. Na, szóval a meditáció úgy folytatódott, hogy új házba költöztem, boldogan éltem, blablaba. Másnap ebédnél a kislányom egyszer csak azt mondja nekem : anya, olyan fura, hogy így szereted a nyüzsgés, meg Budapestet, meg , hogy odavágysz…én eddig mindig egy olyan erdei kisházba képzeltelek bele! …..na? Mit szóltok? Úgy lestem rá, mint ma reggel az órára…biztos véletlenül mondta, mi? Jut eszembe, ti milyen házban laktok, és hova költöznétek?
