+36 20 529 5951 info@palackpostacoaching.hu

Hajnali révedezés

Hajnali révedezés

2018. május 23.

Ha le akarom írni az érzéseimet, két utam van. Először átgondolom, hogy mit vetek papírra, majd papírra vetem. Vagy…nem gondolom át, csak érzek valamit, nyom, feszít, ki akar jönni, és akkor azt vetem papírra. Akkor csak úgy kigurulnak a szavak, és lesz belőlük valami meglepő,megrázó vagy felemelő dolog. Látjátok mit írtam? “Papírra vetem…” milyen szép kifejezés. Elvetem a papírra a betűmagocskákat, a gondolatmagocskákat, azokat megöntözöm érzelemmel, és kikel belőle az üzenet. Benned és bennem. Hogy mit üzenek most itt a palackpostámmal, hogy miként öntöm nyakon érzelemmel, és, hogy a te földedben milyen gondolatinda növekszik belőle? Ezt nem tudom. Remélem, valami jó. Anyukám rendszeresen ír levelet. Gondosan előkészített papírra, igyekszik szépen kanyarítani a betűket, és fontos gondolatait, dicséretét, dorgálását, javaslatát leírja. Dátumot és aláírást is ír, van amikor a teljes asszonynevét odakanyarítja. Megadja a módját annak, hogy üzenete elérjen hozzám. Én is írtam leveleket régen, egyet meg is őrzött az anyukám, bár nem neki írtam. Arról szólt, hogy magányos vagyok, nem értem miért hagytak magamra, amikor jó vagyok, rendes vagyok, hűséges vagyok, szeretere vágyom, otthon vagyok, otthont adok, akkor miért…miért hideg az ágyam, a vágyam, miért jéghideg, amit kapok. Kapaszkodó levél volt, rémült, fájdalmas. Akinek írtam, nem értette, mikorra megértette, akkor már késő volt. Csak az a levél őrzi a papírra vetett gondolatokat, amelyek egészen más érzelmeket váltanak ma ki. Néha még firkálgatok üzeneteket fecnikre, kedveseket, vicceseket, praktikus dolgokat. Néha a kliensek is írnak, megrendítő szavak kerülnek elő és árulkodnak a papíron. Vagy egyszerűek, és kedvesek. Furcsán bánunk a szavakkal. Mintha sokszor nem éreznénk, hogy minden szónak súlya van. Tegnap este szavakat, bántó, súlyos, kegyetlen szavakat kértek számon rajtam. Védekeztem. De hiába. A szavak kicsúsztak, és ott maradtak megdermedve a levegőben. Hogy lehet ezt a helyzetet megfordítani? “Oké, anya, akkor most állj fejen!” Mi?? Drámai helyzet közepén? Igen. Állj fejen. Ha meg akarod fordítani, de nem fordul, akkor magadat állítsd fejre, fordulj meg, állj tótágast, erőlködj, hogy találj egy új nézőpontot. Esküszöm, nekem még sohasem sikerült a fejenállás. Soha. Ráadásul szédülök közben. Tegnap nem szédültem. És sikerült. Ott álltam a fejemen, még a lábam is kinyújtottam, stabilan. Nagy volt a tét. Az volt a tét, hogy ez a gyerek ne írjon nekem olyan levelet, mint amilyet én írtam régen, nagyon régen az apjának. Tehát, nézőpontot váltottam. Próbáljátok ki. A palackpostát is és a tótágast. ( az talán a cigánykerék) Az egyikkel szemléletet lehet váltani, a másikkal meg el lehet jutni valakihez. A kettő együtt? Felfedezés.

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu