+36 20 529 5951 info@palackpostacoaching.hu

Az élet olyan, mint egy IKEA bútor összeszerelése. Tudod, hogy hová akarsz eljutni, de nem érted a jeleket…

boy-1822614_1920Aki szerelt már össze IKEA bútort, az pontosan tudja, hogy teljesen lehetetlen, hogy abból az összeszerelési leírásból a végén tényleg bútor lesz, de azt is tudja, hogy, ha eltér tőle, akkor viszont nem csak a bútor, de ő is szét fog esni.  Akármilyen gyakorlott vagy, nem fogod tudni a leírás nélkül megoldani, és el kell engedned azt a törekvésedet, hogy megérted, hogy melyik lépés után mi következik. A térlátásodat is mellőzd, nem fogod belelátni a félkész alkatrészbe a bútort, viszont felér egy orgazmussal, mikor két elem összeillesztése után hasonlít a tárgy az ábrán látható termékre.

Na, az élet pont ilyen.

A Nagy Tervező kitalálja a nagy tervet. Veled. Te talán érted és tudod is, hogy mik azok a tervek, és elindulsz, hogy megvalósítsd. Az ám, de ne olyan hevesen. Mert egyáltalán nem az a sorrend, nem az a tempó, nem az a módszer, ahogy gondoltad. Ezért egyrészt követned kell a Nagy Tervező tervét, ha pedig elég bátor vagy hozzá, hogy eltérj tőle, akkor számíts rá, hogy valami egészen mást alkotsz majd, mint amibe belekezdtél. Persze, attól az még lehet jó…

Életed összeszerelgetése közben többször is vissza kell térned a kiindulópontra, sok-sok teljesen hasonló, megtévesztő alkatrész közül kell kiválasztanod azt, amire éppen akkor szükséged van, és, ha mást teszel, vagy fordítva szereled, hát, barátom, borítékolható kudarcélményed lesz. Vagy gyártasz egy űrhajót.

Két napja szereltem össze egy asztalt a lányomnak. De kimaradt belőle két nyamvadt csavar. Sebaj, gondoltam, majd csavar helyett egy lemezzel rögzítem, amit apámtól fogok beszerelni. De apám nem akarta összefurkálni lemezzel az asztalt, viszont váltig állította, hogy amit össze lehet szerelni, azt szét is lehet bontani, tehát bontsam szét a bútort, és tegyem bele a kifelejtett csavart. De nem lehet, mondtam én. De lehet, mondta ő. De mondom, hogy nem lehet, mert a csavart rögzítő másik lópikula már nem jön ki, rá van szorulva, és meg sem mozdul,és… és…és…. És akkor megint mondta, hogy “ésszel már, ha nincs is, mi a fenének akarod lecsavarni, hiszen elég csak elfordítani…” És lőn!

Na ez a coaching! Mert miközben csőlátással ki akartam cibálni a rögzítőt a lyukból, és ez nem sikerült, és ezért nagyon csúnya szavakat kiabáltam, elegendő volt egy másik szemlélet, egy új megközelítés. Laza mozdulattal elforgattam, a csavar elengedte a fedlapot, és én lebontottam azt onnan, belerögzítettem a kihagyott cuccokat, és újra összetákoltam, előírás szerint, a tetejét az aljával.

Tehát úgy, ahogy akartam, nem ment. Máshogy viszont igen. Azt a máshogyant kell meglátni. Nem tudom, hogy a Nagy Terv felülírható-e, de azt igen, hogy amit elrontottunk, azon dolgozni kell. Kis szerencsével kijavítható. Nagy szerencsével meg még tanulunk is belőle.

Fotó:pixabay.com

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu